Interkulturális

Én a külfölddel úgy vagyok, hogy szép-szép, de mit kezdjek vele. Nyelveken beszélni nem tudok, pénzem kirándulgatni nincs, munkám van 15 perc sétára is. Külföldi pasik nem érdekelnek, energiám ilyenre nincs, hogy majd magyarázgassam, hogy mér van kátyú, mér nem jön a vonat, mér lehet késsel disznót vágni, mér nem adnak számlát, mér töltöm le a filmet, mér kell minden nap fürödni. Végiggondolom, már elfáradok benne.

Nulla a motivációm, de kell az a fránya nyelvvizsga, úgyhogy regisztráltam egy ilyen idegenekkel beszélgetős oldalra. Pontosabban tesa, mert nekem tényleg nulla a motivációm, hogy angolul egy mondatot is leírjak. Végül összeszedtem magam, írtam hát olaszoknak, hogy Ciao, I have my name Dóri and learn me italiano plise. Az akciónak ez a része egyelőre sikertelen. 

Levelezni kezdtem azonban egy ausztál sráccal. Na, ennek már több értelme van, először is, nem kapok ínhüvelygyulladást a sok pötyögéstől, meg az angol tudásomra sincs túlzottan nagy szükség, mert nagyjából annyit beszélünk, hogy "good morning:)" "good night:D". 

Néha még leírja, hogy megeteti a kengurut, erre meg ugye vissza kell vágni valami nagyon hungarikummal, szóval én meg addig kirakom a rubikkockát, aztán heló. Továbbá múlt csütörtökön is megfeledkezett a 10 órás időeltolódásról, és megkérdezte reggel, hogy hogy telt a csütörtököm, mondom, az még itt nem volt. :D Aszongya, szar lesz, volt valami front a levegőben. Na, ez még kellett mára... Azóta minden reggel megnézem a jelentését, hogy érdemes-e felkelni, tiszta delphoi jósda, akárcsak a meterológia mostanában. De állítólag most már tényleg jön a jó idő.