Ha ügyes, aranyos, okos voltál alsó tagozatban, esetleg megnyerted a szavalóversenyt, vagy kijutottál az országos aszfaltrajzversenyre, az annyiból kellemetlen, hogy a szűkebb-tágabb környezeted egyetemista korodban is azt hiszi, hogy az országos aszfaltrajzverseny különdíjasa tutira mindent kiráz a kisujjából.
Világ legbosszantóbb dolga, mikor tudod, hogy nem tudsz semmit, mert lósz@rt nem tanultál, de a rokonok/barátok: "Jajj dehogynem tudod te azt, úgyis ötös lesz, olyan ügyes vagy!". NEM. vagy "Mit neked az államvizsga! Olyan okos lány vagy!" NEM! :(
Van erre egy pici, aranyos sztori, ami elég érzékletes.
Tavaly nyáron az volt, hogy elszámoltam* magam egy szigorlattal kapcsolatban, de erről lehet, hogy írtam is. Hát annyira elszámoltam, hogy megbuktam. Két nappal később jöttek az izgatott nagyszülők érdeklődni a tanulmányaim felől.
- Dórikám, drága csillagom, hogy sikerült a témazáró?
- Megbuktam, mama.
- Jajj! Mindig ilyen kishitű vagy, dehogy buktál meg! (??? :D)
- De, mama, egyes lett.
Mama sértődötten hadonászik:
- Uuugyan már, ezt csak te érzed így! Dehogy lett egyes... Ó, a Szilvike, az is ilyen volt. Az is mindig ötöst kapott, szorgalmas, okos kislányok. Na, szóval hogy sikerült a témazáró?
- Akkor ötöst lett.
- Istenem, tudtam én, megmondtam... Úgy tudtam! Tanulsz keményen, látszik. Olyan eszed meg kitartásod van hozzá! Meg tehetséged! Nem kell szerénykedni, gratulálok, gyere puszi, minden.
Ok. :D
*(Elszámoltam = nem tanultam.)
Én is hasonlóképpen érzek, csak én gimnázium első osztályában. :'D
VálaszTörlés(Lásd: 1 pontos német TZ)
Ez csak egyre rosszabb lesz... :D
Törlés