2016. május 16., hétfő

25.

Az egész úgy kezdődött, hogy 25 évvel ezelőtt anya és apa vizsgaidőszakban összeházasodtak. Oké, többé nem hánytorgatom fel, de azért mégis kitolás. 25 év az 25 év, még az embernek sokszor magával is nehéz, nemhogy mással. 

Irántuk érzett szeretetünk és hálánk jeléül meglepi bulival készültünk. Ők elmentek három napra romantikázni, így tudott titokban maradni a szervezkedés.

Ami a jó hír, és Istennek legyen hála érte: ilyet legközelebb csak 25 év múlva!

Röviden összefoglalom a szervezés viszontagságait. 

Időpont lefixálva, vasárnap 5 óra, vendégsereg meghívva. Péntek délután már volt egy kisebb összetűzésem Tomikával azzal kapcsolatban, hogy mikor kell elkezdeni a készülődést, már pénteken-e vagy elég csak vasárnap délben. 

Őt hamar elérte az a fajta férfibetegség, hogy "minek takarítani, oda úgyse néz be senki" és "ki nem szarja le a kaját, ha van pia" valamint "akinek nem tetszik, elmehet". Sajnálatos módon, ezzel éppen egy időben rajtam idejekorán az a női betegség jött ki, hogy "jajjIstenem, NEM LESZ ELÉG A HÚS!!!" továbbá "édes Jézus segíts meg, ha szégyenben maradnánk a szekrény mögötti pókhálók miatt".

A két fertőző kór találkozása négy órán belül azt eredményezte, hogy "ottrohaggyon meg az egész ahol van" és különféle jókívánságokkal láttuk el egymást, hogy kire gyúljon rá a pince meg ilyenek. 

Időnként egy-egy percre csillapodtak a kedélyek, és belátta a kis tökös, hogy azért nem árt rendesen felkészülni a bulira, én pedig beláttam, hogy talán kimeszelni tényleg felesleges volna. Persze ezek csak ilyen nagyon rövid tévelygések voltak, egyébként masszívan ragaszkodott mindenki az igazsághoz.

Nálam az i-re az tette fel a pontot, mikor átküldtem a szomszédba padokért, ő pedig négy óra múlva, részegen tért haza padok nélkül, nála pedig valszeg az volt az utolsó csepp, mikor kitaláltam, hogy majd mi ne együnk, hogy biztos elég legyen az a három tonna hús. 

Az nemzetközi helyzet tovább fokozódott, mikor kiborult egy 10.000 forint értékű sültes tál a padlóla le (most már bevallhatom, mert elfogyott, és csak én tudtam, hogy miből nem kell venni. :D) Kifogyott a benzin, nagybátyám "ő intézi az italokat" jelszóval összesen két zsugor sört vett, nem készült el a torta, és még sorolhatnám...

És végül - szokásomtól eltérően - egy pár szetimentális sor a szüleimnek: 

Ahogy a Gestalt pszichológia tanítja, az egész több, mint a részek összessége. Ez igaz a házasságukra is, és igaz erre a kis bulira is. Ha nem így lenne, a kirándulásból hazaérve nem várta volna őket több, mint egy ütött-kopott pince karácsonyfaégőkkel, két rekesz sör, pár (csak picit homokos) rántotthús, és 24 fő - abból két lökött gyerek. De nem így volt. :)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...