Szellemi csúszdapark és identitáskrízis

Újfent kisebb szakadékot véltem felfedezni a hétköznapjaim és a hétvégéim között. 

Leírom az általános tapasztalatokat, innen egy ELTE kollégiumból, hogy miként éli ezt(et) meg a többi félfalusi gyerek.

Tegyük fel, hogy feljön a paraszt Budapestre egyetemre. Eddig otthon ismerte a falut, mint a tenyerét, itt meg minden metrólyukon ki kell egyszer kukucskálni, hogy kábé tudja, merre van arccal. Nagy nehezen beleszokik a tudományos értelmiségi illemtudó tudományosságba, és már nem mondja, hogy "gyüttem" meg hogy "kajak hee". Kiművelődik, és lesz belőle professzor doktor habil értelmiségi, és már azon kacag, hogy otthon a hülye parasztok nem tudják, hogy mi az a troli meg a tanszék, elszégyelli magát, hogy milyen tróger volt pár éve ő is. 

Aztán eljön a péntek. Indul hazafelé, ahol nem girosz van kínaival, hanem rákkeltő kolbász szalonnával. Hétvégén aztán visszaáll az agya, aszongya, hogy gyüttem kajak he. Kénytelen, mivel nem arról kérdezik, hogy hogy áll a legújabb kutatása, hanem hogy csaj van-e má, vagy kocsi van-e má, he? Egyébként is hiába magyarázná az otthoniaknak, hogy anticipáció meg hospitalizáció meg agglutináció, senkit nem érdekel. Haverok nem megértőek a szakdolgozatírással, publikációval, zéhával szemben, szerintük majd megírja kocsma után (bazeg). Kis hontalanunk otthon vizsga előtt nem rinyálhat, mert "bazeg ne sírjál, mikor mindent tudsz úgyis ötös lesz". Aztán mikor meséli a nagymamának, hogy megbukott, akkor annyit mond a nagymama, hogy "biztos nem, fogaggyunk ötös lesz". Alkoholista szomszédbácsi sokat beszél a tanulás rejtelmeiről, azt mindig végig kell hallgatni még akkor is, ha szomszéd bácsi egy verset nem tanult meg soha. 

Aztán hétfőn jön vissza a Nagy Faluba, és meg kell írni egy beadandót, keresni kell hozzá legalább harminc, tíz évnél nem öregebb külföldi szakirodalmat, és meg kell beszélnie a gyakorlatvezetővel, hogy kvantumgravitáció vagy keresztkorreláció. Azért néha, legalábbis ha az otthoniakkal telefonál, elszólja magát, hogy gyüttem he. Ő az, aki kiviszi a tanszékről a bogarat, mert a többi visít, és ő az, aki megmutatja, hogy kell visszatenni a biciklire a láncot. A sok tudomány miatt azonban a csirkevágásra már annyira nem emlékszik, és a cipőboltban felhívja az anyukáját, hogy vehet-e kettőt, mikor a szomszédlány (otthon) már babát vár. 

Már el sem tudja képzelni, hogy mi volt vele otthon az önkormányzatnál, ahol a jegyző asszony pálinkával kínálja a falu dolgos népét munka előtt, ahol teljesen természetes, hogy minden nap eljön egy nő megmérni passzióból a többiek vérnyomását, és ahol az emberek olyan panaszokkal érkeznek, hogy túl hangos a szomszéd kecskéje hajnalban. Ja, és a tehenes bácsi körbe jár az irodisták közt, és felírja, hogy kinek mennyi házi túrót hozzon másnapra. 

Mikor meg otthon volt, azt nem tudta elképzelni, hogy hogy lehet úgy levelezni, hogy hosszabb a formális lótakony, mint a maga a levél, ekképpen: "Tisztelt Dóra! Bent vagyok holnap. Üdvözlettel: dr. Tudományos Erika, adjunktus, mb. intézetigazgató, Eötvös Anyám Kínja, Szájönsz Erika PhD, senior lecturer, head of Mindenség Eötvös Loránd University." "Tisztelt Tanárnő! Ok. Üdvözlettel, Értelmiségi Dóra".
Hallottam másoktól, hogy ilyen is van.