2015. november 20., péntek

Nágyot is háll? - szakmai "sikerek"

Egy idézettel indítanék:
"Minden tanár azért van, hogy elpusztítsa a gyerekeket." - Lacika, 12.

Igazából nem vitatkozom, mindazonáltal: 
"Minden gyerek azért van, hogy elpusztítsa a tanárokat." - Dórika, 22. 

Már tudom, hogy ordítással semmire nem megyek, csak a torkom fájdul meg. Ha poénosan lekezelem, akkor meg beindul a játszma, megy az adok-kapok, ma se tanultunk semmit. Komolyan venni őket, megsértődni rajtuk meg még nagyobb hülyeség. 

Ármándó egy igazi cigány csávó, és rettentőmód büszke rá. Fényes fekete bőrcipő, aranynyaklánc, kígyóbőrmintás öv, és olyan szöveg, hogy alig bírom néha tartani magam, hogy ne nevessek rajta. Óriási forma. Valami kis visszamaradása azért van a srácnak, mivel ott kilencedikes, ahol én tartok órát, és csak onnan tudom, hogy nem 15 éves, hogy a traktorra való jogsijával jampeckodik.

- Mágá tánár? - kérdezi óra közben.
- Úgy tűnik, mivel épp órát próbálnék tartani. 
- Is ván jogsijá?

Módszertanilag, taktikusan, ahogy a nagy könyvben: figyelmen kívül hagyom. 

- VÁN JOGSIJÁ? 

Csigavér, nem megyünk bele a játszmába. 

- VÁN JOGSIJA BÁSSZÁ MÉG MOS' MÁ', NÁGYOT IS HÁLL!?

Ezen én módszertanilag nagyon rosszul téve olyan jót nevettem, eszembe jutott a Bakterházból az ominózus jelenet a ténsasszonnyal, hogy de megkergetném én is Ármándót. 

Így aztán azzal ment el az óra, hogy olyan fontos dolgokról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy például illik-e cigányul beszélni a tanárnénihez, aki magyar, és nem érti, valamint illik-e a szünetben azt mondani neki, hogy "úgy mégbászom mágát, hogy kétté áll á szájá". 
Nem biztos, hogy a koszon kívül bármi ragadt rájuk, de legalább megpróbáltam. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...