2015. november 18., szerda

A plazmadonorok

Többen panaszkodnak, hogy rég szerepeltek a blogon. Én eddig azt gondoltam, hogy nem feltétlen jelent dicsőséget szerepelni a deviáns arcok közt, de kinek mi... :D

Tomikám, kistesóm, leleményesen megtalálta a napokban a meggazdagodásunk kulcsát. Büszkén állt elő a tervével, miszerint vérplazmát fogunk adni, sokat.
Jajj mondom, milyen egy etikátlan gondolat! Hogy a saját szervezetem alkotóelemét mások segítésére ajánljam fel, pénzért és egy rakás kajáért cserébe? A kurválkodás sehol nincs ehhez. 
Oké, menjünk. :D
Azám, de én akármennyire is akarom, sehogy se vagyok 52 kiló, ami a minimum. Nem mintha nádszál királykisasszony volnék, 120 centi annál inkább, az az igazi széle-hossza egy alkat. 
Gondoltam jól beebédelek, felveszem a nagy kecsua túrabakancsot, két pulóver, nagykabát, hátizsákban tégla, aztán indulhatunk. Kurválkodásért csalni az ühüm, megvan a napi jó cselekedet.

Nem olyan könnyű átvágni a doktornőt, például valamiért nem lehet téglás zsákkal méredzkedni, meg már a bejáratnál elküldenek haza, ha ránézésre 45 vagy. 

Ennyit a családi vállalkozásról. Neki bejött az élet, nekem nem. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LIFE UPDATE

Az elmúlt 5 év tömören: összejöttem a szembeszomszéddal, összeházasodtunk, építettünk egy házat, és lett egy gyerekünk, Guszti. Szóval semmi...