Minden évben eljön ez az időszak azok számára, akik más városban tanulnak kollégiumban. Össze kell szedni a cuccot, be kell pakolni, koliba behurcolkodni, sorban állni, befizetni, kulcsot kapni, kipakolni.
Az első években még rendesen csináltam. Júniusban, mikor kiköltöztem, és haza lett hordva a cucc, még szépen mindent eltettem a helyére, szeptemberben pedig hosszú listát írtam, és újra összeszedtem a szükséges dolgokat. Ennek a módszernek az eredménye az lett, hogy első héten a koliban volt nálam szobanövény, villanykörte, imbuszkulcskészlet és olasz zsebszótár, de otthon maradt a bugyi a fogkefe és a pénz.
Ettől fogva aztán stratégiát váltottam, és a júniusban hazahozott, kacatokkal megrakott műanyag ládákat letakartam egy terítővel, és szeptemberben úgy, ahogy volt, fogtam, beraktam a kocsiba, aztán helló. Nem várt fordulatként minden évben 3 műanyag ládával többet kellett hurcibálni, mert annyi indokolatlan bazár halmozódott fel egy év alatt.
Idén azonban minden másképp volt. Nekiálltam a ládákban rendet tenni, kiszelektáltam a kacatot. Így aztán 2 és fél ládában elfért a budapesti létemhez szükséges eszközök esszenciája. (taps)
Indulás: 09:07, Helvécia, kis családom + megrakott kocsi
Mikor eszembe jut, hogy nem is ma van a beköltözés: 09:47, Lajosmizse, kis családom + megrakott kocsi
Többet erről nagyon nem is lehet mit mondani, mert a nap további részében kissé beszűkült a kommunikáció köztünk.