A legfontosabb szakítás után, hogy az ember mindig találjon magának elfoglaltságot, vagy valami célt. Ne legyen sok holt idő, amikor Frozen Bubble Shooterezés közben az élet nagy problémáin rágódik, és keservesen siratja volt kedvese emlékét.
Így aztán komoly morális kérdést kezdtem el boncolgatni magyarságunkra vonatkozóan.
Gondolom ezt már sokan láttátok:
Elvileg kívül zöld, belül piros, bár sokak ezen teljesen jogosan felháborodnak, mert ha mindenki suksüköl, az MTA azt mondja, legyen az a normális. Ha mindenki deviszontozik, akkor deviszont. Viszont ha mindenki kívül piros belül zöld kokárdát hord, akkor mindenki hülye. Egy felháborodott kommentet olvastam ezzel kapcsolatban: "bazeg színvak mindenki". De nincs igaza.
Ugyanis ha én születésem óta, következetesen, mindig zöldnek látom a pirosat, és pirosnak látom a zöldet, az gyakorlatilag soha nem derülhetne ki. Ha a fák lombját, a kivit, a füvet, az uborkát, a pisztáciás fagyit, a taknyot pirosnak látnám, akkor szerintem az elég kiábrándító lenne. De nem tudhatom, hogy nem így van!
Mert anyukám kiskoromban megtanította nekem, hogy a fák lombja, a kivi, a fű, az uborka, a pisztáciás fagyi, a takony zöld. És én megtanultam, hogy a pirosat zöldnek hívják. És ha készítek egy kokárdát, akkor kívülre teszem a zöldet, amire azt hiszem, hogy piros, és valóban piros. Soha senki nem jön rá. Gondolkodjunk el ezen mindannyian.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése