2015. március 27., péntek

Készüljünk lélekben is a húsvétra!

Hogy a húsvétot megtisztult lélekkel ünnepelhessem, elmentem ma gyónni. Szépen összeírtam a bűneimet három A4-es lapra, csupán másfél órán át tartott. Mise alatt ment a gyóntatás. Vártam a soromra, közben teljesen átadtam magam a templomban uralkodó ájtatos hangulatnak. 

A gyóntatófülkében egy nagyon-nagyon idős papbácsi ült. 

- Dicsértessék a Jézus Krisztus!
- Mindörökké ámen. 

Előre kihajtogattam a papírokat, hogy ne kelljen csörögni közben. 

- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében gyónom a mindenható Istennek, és neked lelkiatyám, hogy utolsó...
- Nem lehetne kicsit hangosabban aranyom? Kicsit nagyothallok...
- De. Gyónom a mindenható...
- Nem lehetne kicsit hangosabban? Legalább csak addig, amíg szól az orgona. Lehet kiabálni is, nem hallani odakinn semmit belőle!

Amíg szól az orgona...

- GYÓNOM A MINDENHATÓ ISTENNEK (kiabálom)
- Na ez az! Így már hallom!
- HOGY UTOLSÓ GYÓNÁSOM ÓTA EZEKET A BŰNÖKET KÖVETTEM EL:

(orgona el)

PORNÓT NÉÁÉiiiiiiii, (ajóédeskuu), káromkodtam.
- Sztornót? Lehetne kicsit hangosabban?

Dicsértessék a Jézus Krisztus. 

2015. március 25., szerda

OTDK kvali-fikáló

Kellenek a kíméletlenül őszinte barátok. 

Még be sem mutattam Gucit, sziasztok, ő Guci, az igénytelen kőműves barátom, aki mindig megmondja. 
Tegnap büszkén mutattam a sötétkék bársonnyal bevont könyvecskét a kari TDK-oklevelemmel. Már bánom. 

- Aszongya. Elismerő oklevél satöbbi, az ótédéká kvali... kvali... kvlai FIKÁLÓ ááááá beszarok, érted, fika. (röhög.)
- Najó Guci, adjad vissza, aztán húzzál a picsudába!
- Várjál már... Mi ez a taknyos-hereleves váladék a bársonyborítón? Ráokádtál?
- Nem. Leöntöttem valamivel, aztán megpróbáltam kimosni, de csak rosszabb lett.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, ez k*rvajóóóóóóó!!! Mutogathatod majd az unokáidnak, hogy nézzétek, öreganyátok milyen okos volt, de az élethez meg milyen hülye! :D Nade várjál... Még ilyen hülye témát, fúúú, hallod, nagyobb baromság nem jutott eszedbe? Meg én ezt nem értem... Milyen drága lehetett ez a giccs selyemkönyv, de a helyesírásra meg nem figyeltek... 
- Miről beszélsz?
- Hát hogy ezt elb*szták.
- Mit?
- Itt írja, hogy a témád az enyhén értelmi fogyatékos tanulókat intergáló osztályok szocio...
- Hol itt a hiba?
- Hát hogy az szellemi folyadékos, nem???

De, abszolút. :D

2015. március 23., hétfő

Guci főz

Guci barátom, a kőműves, tegnap délután idegességébe beledöfte a villát a paradicsomos húsgombóc konzervbe, merthogy nincs egy rendes nő a világon, aki neki töltött káposztát főzzön. Pedig neki nincsenek nagy igényei, csak hát ugye amit a hímvesszeje meg a gyomra megkíván. Csak ezt nem így mondta. Aztán igényesen betette a mikróba.

- Te Guci, tudtad, hogy fémet nem lehet mikrózni?
- B*szod tényleg.

Majd kihúzta belőle a villát, és visszatette.

2015. március 19., csütörtök

Jézus

Egyszer egy átmulatott este után hullafáradtan estem be az ágyba. Lehetett vagy hajnali kettő. Leoltottuk a lámpát, de csipkeDórika, a szobatársam szokása szerint még laptopozott „kicsit” az ágyában. Emiatt persze egész nap aludt, innen a becenév. Én hamar félálomba szenderültem. Egyszer csak felordított:
- BASZD MEG, LÁTOM JÉÉÉZUST!
Úgy ültem fel az ágyban a másodperc törtrésze alatt, mint akit egy nagy vödör három fokos vízzel öntenek nyakon. A pulzusom lehetett vagy kétszázhúsz, kész, vége, itt a világvége, az apokalipszis, még az a szerencse, hogy tegnap tartottam a böjtöt. De basszus, én nem látom Jézust. Na, ne már… Mikor kicsit jobban lettem, megérdeklődtem tőle, hogy hol látja, mire kiderült, hogy egy optikai csalódást néz a neten, aminek a „megoldása” Jézus, és már mindenhol Jézust látja, a falon, a plafonon, sőt akkor is, ha becsukja a szemét, de már nagyon régóta nem megy el, és aggódik. Megnézette velem is a képet, fél percig kellett néznem a pontokat, aztán pislogtam ide-oda, hogy megjelenjen Jézus. Nem tudom, hogy a kábultságomnak, a pulzusomnak vagy az összeragadt szemeimnek volt köszönhető, hogy nem láttam Jézust, de nem láttam. Akkor jó éjt mindenkinek.

Onnan jutott ez most eszembe, hogy kitaláltam, hogy Passiót rendezek a templomba, de most írt Jézus, hogy sajnálja, de ő nem az az alkat, aki nagyközönség előtt vonaglik, őt egyszerűen nem erre teremtette a Jóisten.

2015. március 16., hétfő

A kokárda

A legfontosabb szakítás után, hogy az ember mindig találjon magának elfoglaltságot, vagy valami célt. Ne legyen sok holt idő, amikor Frozen Bubble Shooterezés közben az élet nagy problémáin rágódik, és keservesen siratja volt kedvese emlékét. 
Így aztán komoly morális kérdést kezdtem el boncolgatni magyarságunkra vonatkozóan. 
Gondolom ezt már sokan láttátok:


Elvileg kívül zöld, belül piros, bár sokak ezen teljesen jogosan felháborodnak, mert ha mindenki suksüköl, az MTA azt mondja, legyen az a normális. Ha mindenki deviszontozik, akkor deviszont. Viszont ha mindenki kívül piros belül zöld kokárdát hord, akkor mindenki hülye. Egy felháborodott kommentet olvastam ezzel kapcsolatban: "bazeg színvak mindenki". De nincs igaza. 

Ugyanis ha én születésem óta, következetesen, mindig zöldnek látom a pirosat, és pirosnak látom a zöldet, az gyakorlatilag soha nem derülhetne ki. Ha a fák lombját, a kivit, a füvet, az uborkát, a pisztáciás fagyit, a taknyot pirosnak látnám, akkor szerintem az elég kiábrándító lenne. De nem tudhatom, hogy nem így van!
Mert anyukám kiskoromban megtanította nekem, hogy a fák lombja, a kivi, a fű, az uborka, a pisztáciás fagyi, a takony zöld. És én megtanultam, hogy a pirosat zöldnek hívják. És ha készítek egy kokárdát, akkor kívülre teszem a zöldet, amire azt hiszem, hogy piros, és valóban piros. Soha senki nem jön rá. Gondolkodjunk el ezen mindannyian. 

2015. március 12., csütörtök

Párkapcsolati kalauz - a szakítás

Elnézést, hogy magánéleti problémák miatt most nem tudtam írni, kedvesem Dél-Ausztráliába utazott.

Eljön az idő, mikor megérik a szakítás. Ha menni  kell, hát menni kell, ám van egy nagyon fontos dolog, amit illik azért figyelembe venni. Ez pedig az időzítés. 

Nos, mikor is nem illik kedvesünkkel közölni a hírt, miszerint viszlát helló. 

Legyen az áldozat egy egyetemista, aki megszületett, tehát van szülinapja, neve is, tehát van névnapja, az már kettő. Mondjuk azt, hogy nem buta azért, de veszedelem lusta, tehát vizsgaidőszakban szüksége van az UV-hétre is. Az akkor 2x 47 nap, tehát 94, és ebben már benne van a karácsony és újév is. Ami még illetlen az a halottak napja, Valentin-nap, nőnap, húsvétra számoljunk egy hetet, anyák napja, és mondjuk a szűk család szülinapi bulija, hogy ne keserítse meg a többiek életét az éktelen bőgéssel, aztán legyen mondjuk Mikulás, hogy ne tegyük tönkre a szép gyerekkori emlékeket. 
És végül azt mondom, hogy tegyünk be egy pót hetet ilyenekre, hogy esküvő, keresztelő, diplomaosztó, díjátadó, haláleset, stb...

Ez így idáig saccperkábé 118 nap, tehát marad 247 napunk, amikor szakíthatunk. 

Ám a hívő keresztények életében van egy időszak, ami még a fent felsoroltaknál is sokkal borzasztóbb. Ez pedig a negyven napos nagyböjt. Se hús, se buli, se csoki, se pia. Hát akkor szerintem:


2015. március 5., csütörtök

Karrier

Azért az ember igyekszik helytállni. Ha már csinálja, csinálja jól. Ehhez bizony szemfülesnek kell lenni, például mikor már az egész évfolyam sír, hogy nincs több gyakorlati hely péntekre, találni kell egy üresen hagyott mezőt a táblázatban, mint ahogyan én is tettem. Sejthettem volna, hogy nem teljesen véletlen nem írta be senki magát a helyre, de nem sejtettem.

Egy speciális középiskoláról lesz itt szó, ahová drogambulanciáról, börtönből szabadult, innen-onnan eltanácsolt fiatalok járnak. 
Kéremszépen ez a valóságban úgy néz ki, hogy többnyire olyan az ábrázatuk, hogy a Szondi-teszt megirigyelné őket. Akik ha szembejönnek az utcán, inkább betérek az aktuálisan mellettem lévő fodrászatba, és időpontot kérek berakásra, csak ne kelljen találkozni.

Itt félbeszakítanám a történetet, és közbeékelném, hogy a fejem nem annyira tekintélyt parancsoló, leginkább egy beszart verébhez vagyok hasonlítható.

Tehát a helyszínre érve a gyakorlatvezetőt hamar megtaláltam, aki visítva röhögött ki, hogy "TÉGED KÜLDTEK A ZELTÉRŐL?"
Ő elszalad kávéért, üljek le nyugodtan a padra, és ha megfogadok egy tanácsot, ne nagyon szóljak senkihez, mert magunk közt szólva, lássuk be azért, hogy elég ütnivaló fejem van.

Így is történt, leültem egy padra, és inkább nem mertem megnézni, hogy kik cigarettáznak az aulában a szomszéd padnál. A szemem sarkából annyit láttam csak, hogy az egyik lány/srác haja zöld, és rájöttem, hogy valószínűleg irritálom, mert ekképp szólt a társaihoz: "ki ez a pina itt".
Nézzük a dolgok pozitív oldalát, rajtam legalább látszik, hogy pina vagyok vagy pöcs. Persze ezt azért hangosan nem mertem volna mondani, inkább csak mélyen egyetértettem, hogy igen, ki ez itt ez a pina, teljesen jogos a felvetés!

- Na vegyél vissza az arcodból!

Ezzel is egyetértettem, kissé elszaladt velem a ló. 
Megjött a gyakorlatvezető is, aki boldogan konstatálta, hogy látja, ismerkedünk.

Azt még nem lehet tudni, hogy pontosan milyen csoportos foglalkozást fogok tartani, konfliktuskezelőst vagy önismeretit de már alig várom...

2015. március 4., szerda

Párkapcsolati kalauz - ajándéktipp

Van egy Mátyás királyos mese, amiben Mátyás egy paraszt okos lányát különböző paradox helyzetek elé állítja, mert nagyon ráér. A lány feladata többek között az, hogy vigyen is ajándékot a királynak, meg ne is. Erre ő valami madarat visz, ami huss, elröppen, tehát volt madár, nincs madár, győzött a csaj. 
Hát egy ilyen ajándékot találtam ki most én is, nevezetesen egy kaparós sorsjegyet. 
Az elkészítés nagyon egyszerű, kartonpapírra ráírjuk az írnivalót, bedörzsöljük gyertyával, és akrilfestékkel lefestjük. Száradás után használható is.
Innentől kezdve csak a fantáziánkra van bízva a nyeremény és a játékszabály. 
Minél kevesebbet szeretnénk bíbelődni az ajándékkal a későbbiekben, annál szerencsétlenebbnek hozzuk ki kedvesünket. Legegyszerűbb, ha olyan dolgot nyerhet a sorsjeggyel, ami amúgy is jár, például puszi, levegő, reggeli, vagy hogy este nézheti béel döntőt. Kis ügyeskedéssel azonban hamar a saját javunkra fordíthatjuk a játékot, például ha az a nyeremény, hogy zokszó nélkül engedjük, hogy fél órán keresztül masszírozza a hátunkat. 

Nos az én verzióm szabálya a következő: 

Az első oszlopban a nyeremény található, a második oszlopban pedig a hozzá tartozó szerencseszám. Amennyiben a harmadik oszlopban a szerencseszámmal megegyező számú mosolygós fejet sikerül kikaparni, ÖN NYERT. Amennyiben a harmadik oszlopban nem a szerencseszámmal megegyező mosolygós fejet sikerül kikaparni, ÖN NEM NYERT. 
Sok szerencsét kíván a Szerencsejáték Zrt. 

Lekaparás után:


Tehát amit nem nyert az 5 milla, erotikus éjszaka, ló, egy nap, amikor nem piszkálom, merci, wellness hétvége. 

A főnyeremény természetesen én vagyok, szóval minden esélye megvan, hogy kikaparja a szerencséjét. 

2015. március 3., kedd

Godot-ra várva

Az egész úgy kezdődött, hogy karácsonyra két színházjegyet kaptam a nagynénéméktől. Godot-ra várva. Annyit tudtam csak róla, hogy nem a bonyolult cselekményéről híres, meg a börtönös sztorit, miszerint néhány elítélt rab hőbörögni kezdett, mikor meglátták, hogy valszeg nem várható csöcsi a darabban, de végül végignézték, és kifejezetten megrázónak találták. (Talán az lehetett a baj, hogy nem vagyok elítélt rab?)

Direkt nem is akartam többet megtudni róla, hogy meglepetés legyen, kedvesem azonban elolvasta a neten az ismertetőt, és sajnálatos módon halaszthatatlan elfoglaltsága támadt estére. Így aztán egész délután más jelentkező után kutattam, de senki nem ért rá, és már komolyan azon gondolkoztam, hogy valami idegent leszólítok az utcán. 

(Zárójeles megjegyzésben közzé tenném a délutáni facebook üzenetét, melyben még csak meg sem próbálja leplezni a színházproblémám iránti teljes közönyét: 

"néha megőrülök ettől a rejtvénykönyvtől. Mondjuk úgy, hogy az apró betűméret miatt csomószor nem látszik pl. hogy U betű, vagy LI van írva, máshol meg az ékezet nem látszik az u betűn. Annyiszor töprengtem már pár kérdésen, mert U-val olvastam és úgy is értelmes volt, de halovány lila gőzöm nem volt, hogy mi az, aztán felfogtam, hogy Ü -.- Bruttóregisztertonna röviden. Ilyen kifejezés létezik egyáltalán?") 



Nos, az előadásról hazaérve egyetlen gondolat foglalkoztatott: valójában mennyire szeretnek engem a nagynénémék. 

A mű arról szól, hogy két ember Godot-ra vár. Nem tudjuk kik, nem tudjuk, hogy miért, nem tudjuk, hogy ki Godot. Nagyjából két és fél órán keresztül beszélgetnek a semmiről, szinte lehetetlen egy értelmes mondatot felidézni. 
Az üzenet azonban átjött, mert ha a szerző azon akart engem elgondolkodtatni, hogy minek születtem meg egyáltalán, akkor jelentem, sikerült. De nem csak ebben rejlik a mű zsenialitása! Samuel Beckett ugyanis feltalált egy új műfajt. Képtelenség ugyanis a darabbal kapcsolatban spoilerezni, hiába is próbálkozunk:

SPOILER ALERT!!! Lucky - az egyébként totálisan értelmetlen monológja közben - egyszer azt mondja, hogy faszverés SPOILER VÉGE. Kultúrakedvelő ember lévén nagyjából ennyit sikerült megjegyeznem.

Én továbbra is kötöm az ebet a karóhoz, hogy Samuel Beckett egy zseni, hiszen a színház tele volt, pedig a Ferenciek terén a metróra várakozva a fél előadás meghallgatható teljesen ingyen, két random hajléktalan szájából, elég hitelesen.

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...