Godot-ra várva

Az egész úgy kezdődött, hogy karácsonyra két színházjegyet kaptam a nagynénéméktől. Godot-ra várva. Annyit tudtam csak róla, hogy nem a bonyolult cselekményéről híres, meg a börtönös sztorit, miszerint néhány elítélt rab hőbörögni kezdett, mikor meglátták, hogy valszeg nem várható csöcsi a darabban, de végül végignézték, és kifejezetten megrázónak találták. (Talán az lehetett a baj, hogy nem vagyok elítélt rab?)

Direkt nem is akartam többet megtudni róla, hogy meglepetés legyen, kedvesem azonban elolvasta a neten az ismertetőt, és sajnálatos módon halaszthatatlan elfoglaltsága támadt estére. Így aztán egész délután más jelentkező után kutattam, de senki nem ért rá, és már komolyan azon gondolkoztam, hogy valami idegent leszólítok az utcán. 

(Zárójeles megjegyzésben közzé tenném a délutáni facebook üzenetét, melyben még csak meg sem próbálja leplezni a színházproblémám iránti teljes közönyét: 

"néha megőrülök ettől a rejtvénykönyvtől. Mondjuk úgy, hogy az apró betűméret miatt csomószor nem látszik pl. hogy U betű, vagy LI van írva, máshol meg az ékezet nem látszik az u betűn. Annyiszor töprengtem már pár kérdésen, mert U-val olvastam és úgy is értelmes volt, de halovány lila gőzöm nem volt, hogy mi az, aztán felfogtam, hogy Ü -.- Bruttóregisztertonna röviden. Ilyen kifejezés létezik egyáltalán?") 

Nos, az előadásról hazaérve egyetlen gondolat foglalkoztatott: valójában mennyire szeretnek engem a nagynénémék. 

A mű arról szól, hogy két ember Godot-ra vár. Nem tudjuk kik, nem tudjuk, hogy miért, nem tudjuk, hogy ki Godot. Nagyjából két és fél órán keresztül beszélgetnek a semmiről, szinte lehetetlen egy értelmes mondatot felidézni. 

Az üzenet azonban átjött, mert ha a szerző azon akart engem elgondolkodtatni, hogy minek születtem meg egyáltalán, akkor jelentem, sikerült. De nem csak ebben rejlik a mű zsenialitása! Samuel Beckett ugyanis feltalált egy új műfajt. Képtelenség ugyanis a darabbal kapcsolatban spoilerezni, hiába is próbálkozunk:

SPOILER ALERT!!! Lucky - az egyébként totálisan értelmetlen monológja közben - egyszer azt mondja, hogy faszverés SPOILER VÉGE. Kultúrakedvelő ember lévén nagyjából ennyit sikerült megjegyeznem.

Én továbbra is kötöm az ebet a karóhoz, hogy Samuel Beckett egy zseni, hiszen a színház tele volt, pedig a Ferenciek terén a metróra várakozva a fél előadás meghallgatható teljesen ingyen, két random hajléktalan szájából, elég hitelesen.