2016. október 26., szerda

Katasztrófaturizmus a 4. emeleten UPDATE - avagy új barátot szereztem, Savanyújóskát

A pánikhelyzet fokozódott, kénytelen voltam szerelőt hívni. Előtte azért átcsöngettem a nénihez egyeztetni, ami tulajdonképp nem lényeges esemény a történet szempontjából, azonban kicsit közelebbről megismerhetjük az öregasszonyt. 

- Ki az? 
- Dóri vagyok a szomszédból. 
- Jól van drágám, egy pillanat, és nyitom!

Nem nyitja. Eltelik egy perc, kettő, három, négy, öt, hallom, hogy matat, de semmi. 
Csöngetek újra, néni kiszól: 

- Ki az? 
Az anyám kabátját, ennek a fele se tréfa! :D 
- Dóri vagyok a szomszédból. 

A könnyed előjáték után még egy pillantást vetettem a csontszáraz fürdőszobára, megbeszéltük, mikor jön a szakember. 
Szakember se tudott többet mondani annál, minthogy nagy az Isten állatkertje.

- Néni is szeretne felmászni a létrára, megbizonyosodni, hogy száraz? 
- Én már voltam fent!!!
- És tessék mondani, nedves lett a keze, mikor a falat tapogatta? 
- Nem mondhatni. 
- Nem tetszik gondolni, hogy esetleg nem is beázásról lehet szó? 
- NEM!!!

Ok. 

Néni azóta is feljár. Hol a függönyválasztásban kér segítséget, hol pedig ellenőrzi, hogy jól vagyok-e (mert szerinte rossz környéken dolgozom). Ami a legszebb az egészben, hogyha nem talál itthon, átcsenget a szomszédokhoz, nem tudják-e véletlenül hol vagyok, mert Ő ÁZIK, ÉN PEDIG NEM VAGYOK HAJLANDÓ FOGLALKOZNI EZZEL A TÉMÁVAL! 

Egy közös azért mindig van a látogatásaiban, az pedig a panaszkodás. 

Leírom a problémakört, hátha valakinek ismerős. Volt szerencsém ugyanis Néni személyében megismerni a világ legszerencsétlenebb hölgyét. Szegényt minden nap megveri a Jóisten.
Ugye azt már tudjuk, hogy ázik a lakása. Ez már önmagában elég szar, de itt halmozódó tragédiáról beszélünk. A varrónő elszabta a függönyét, fáj a dereka, esik az eső, túl meleg van, túl korán nyugszik a nap, túl későn kel, túl sokáig piros a lámpa, túl sokáig zöld a lámpa, és amúgy is, mindenki vele akar kib*szni, mindig, állandóan, egész nap, mindenhol. 

A legszebb azonban az, amikor Néni partnert talál a hülyeséghez. Ilyenkor létrejön a szopáslicit. Majdnem olyan, mint Mindent Is Tudó Guci és Nagyotmondó Tibi dialógusa, csak itt a lényeg, hogy kinek szarabb. Savanyújóskákról tudni kell, hogy alig várják, hogy valakivel találkozzanak, az meg megkérdezze, hogy hogy vannak. 

- Hogy van Terike? 
- Nem akarok panaszkodni, de nem jól. Bent vagyok napi 10 órát, hazamegyek, nincs időm semmire, se pénzem, Feri megmondta, hogy elmegy, nem bírja tovább, ráadásul gerincsérvem is van.
- Nem mondja!?!?!?
- De, tényleg, úgy fáj, hogy nem lehet más, én mondom! 
- Jaaa, hát csak úgy kitalálja magának. Én már hajolni se tudok.
- Mit hajolni, én már járni se tudok! 
- De ide is gyalog jött! Bezzeg én már taxival kell járjak. 
- Nagyon rossz, megdöglök, elpusztulok, sírok minden reggel meg este. 
- Én is sírok, de én egész éjjel is, annyira rossz! De hagyján, tudja, mi a legszörnyűbb? Hogyha ezzel a háttal vissza kell mennem a raktárba! Csak 4 embernek kell meghalnia, hogy ez bekövetkezzen, úgyhogy közel a vég! 
stb...

Ilyenkor nem elég csak bólogatni, borzasztóan kell sajnálni a sorscsapások miatt, valahogy így: "Járásából ítélve el is van már az törve az a gerinc." :(

Néni szomorúan, ámde teljes lelki békével szokott elkullogni, tudniillik Savanyújóskák szeretnek kínlódni.  

2016. szeptember 22., csütörtök

Katasztrófaturizmus a 4. emeleten

Nos. Eddig azon gondolkoztam, hogy kéne a szomszédokkal összehaverkodni. 
Most kettesével jönnek hozzám látogatóba, az élet ezt is megoldotta. 

Ha azt gondoljátok, hogy szar van a palacsintában, jól gondoljátok, nem azért jönnek, mert ennyire jófej vagyok. :D 

Valamelyik nap épp számolgattam, hogy melyiket volna érdemes inkább befizetni, a gázt vagy a villanyt, mikor csöngettek. Egy kicsike néni állt az ajtóban, és roppant ideges volt. Azzal kezdte a mondandóját, - hogy tudjam, hol a helyem a hierarchiában -, hogy ő már volt már itt, csak én akkor nem voltam itthon! Aztán a lényegre tért, hogy alattam lakik, nagyon ideges, mert folyik a plafonról patakokban a víz, lukas a fürdőszobám! Na, ennek a fele sem tréfa - gondoltam. Másnap direkt lassan mentem a munkahelyre, nehogy megizzadjak, mert annál rosszabb lesz fürdés nélkül kibírni a hetet. Aztán úgy gondolkodtam, hogy csak át kéne nézni a kicsi nénihez, hogy mennyi időm van szerelőre spórolni, míg rá nem omlik a vakolat.

Átmentem hát hozzá, mutatja a plafont, semmi eltérés. Kérdezem, hogy hol kell nézni, ő meg sápítozva kalimpál, hogy ahol az a nagy folt, ahol mállik a tapéta, reped a csempe, penészedik a fal! Pusztuljak el, semmit nem láttam. Persze mondtam a kicsi néninek, hogy ez annyira rosszul néz ki, hogy azonnali megoldást kíván! Lelkendezett, hogy hát ezt magyarázza ő is!

Na, itthon akképpen gondolkodtam, hogy kicsi néninek csak a tudatállapotát kell megváltoztatni a szivárgással kapcsolatban, arra pedig tökéletes lesz egy szerelő ruhába öltözött haver, aki szépen felméri a terepet nála, majd feljön hozzám, kalapál párat, aztán visszamegy a nénihez, és megnyugtatja, hogy megtalálta a szivárgás okát, és most már úgy megvan szerelve minden, hogy többet ilyen sorscsapás biztos, hogy nem eshetik meg vele. 

Igen ám, de másnap csöngött a telefon, és először hívott a Csütörtök Jancsi, aztán a Pöszmet Gabi végül meg a Kövér Jocó, hogy ázik a garázs, ázik a fürdő, csöpög mindenhonnan a rengeteg víz, és hallották a kicsi nénitől, hogy mindez az én fürdőszobámból indul. Akutyamindenit! Így indult be nálam a katasztrófaturizmus, sorra jöttek fel a vendégek megnézni a fürdőszobámat. Többen érezték, hogy kellemetlen, hogy bent tobzódnak a fürdőmben, ami persze száraz, mint a sivatag, és segítő bölcselkedésbe kezdtek, hogy ezt biztos a kondenzátor injektorjának a kivezetőcsöve, vagy esetleg még a befolyócső nyomásszabályzó zsanérjának az elvetemedése okozhatja. 


Mindenesetre megkínáltam mindenkit finom süteménnyel, amit véletlen bogaras lisztből sütöttem (elszaporodott a zsizsik). 

A komment szekcióban várom a tippeket forintban kifejezve, hogy szerintetek mennyit tettem félre csőtörés esetére. 

Folytatás talán.

2016. szeptember 13., kedd

Megtaláltam az igazit!

Sok év keresés után végre megtaláltam életem szerelmét, Danit. 185 centi magas, izmos testalkatú, szeret sportolni is. Mérnök informatikus, mégis érzékeny és figyelmes. Határozott, céltudatos és következetes, mindig nyugodt, az a fajta, akihez jó hazamenni. Biztos nagyon helyes is, kár, hogy nem láthatom a képét, mert nem vagyok platina előfizető. :D 

Viccet félretéve hamarosan jelentkezem friss információkkal, csak most kissé el vagyok havazva. Addig is egy perces néma csenddel emlékezzünk azokra a fiatal gyógypedagógusokra, akik 17-nek néznek ki, 13-nak érzik magukat, és szülőkkel kell konzultálniuk minden nap. Szép hetet mindenkinek! 

2016. augusztus 24., szerda

Minden kezdet nehéz

Tematikus egységekre osztom személyes jellegű bejegyzésem.

Új munka: 35 asszonyból álló team tagja lettem a szakszolgálatnál. Senkit nem ismerek, nem tom mit csinál egy gyógypedagógus, teljesen tele van a gatya. Jófejek, de nehéz egyelőre kapcsolódási pontot találni. Az időjárás és a szezonális allergia témaköréről úgy érzem, hogy az elmúlt egy hétben minden bőrt lehúztam. Többen sután úgy próbáltak közeledni, hogy a gyermeki vonásaimra reflektáltak. Azt mondta minap egy kedves kollegina, idézem: "először azt hittem, hogy te valakinek a lánya vagy." Mondjuk akkorát nem tévedett. :D Nehézséget okoz továbbá, hogy beállítottak logopédusnak, nevezetesen a "Mackógyógytorna a helyes nyelésért" foglalkozást fogom tartani, annak ellenére, hogy határozottan nem vagyok logopédus, anno fel sem vettek, mert semmi nem úgy áll a számban, ahogy kéne. Ez magával hoz egy olyan természetű problémát, hogy ebből a macifosból a feladatok a felét nem tom megcsinálni, mert a tökömér nem akar a nyelvem úgy tekeredni, ahogy a könyvben. "Most lazán ejtsük le az állkapcsunkat, nyújtsuk ki a nyelvünk, és formáljunk belőle haldokló hattyút." Pedig Isten látja lelkem, teleköpködöm esténként a tükröt. 

Új lakás: az érzést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor nincs áram. Nekiállsz hajat szárítani, aztán pfff... rájössz, hogy dehülye vagy, hát nincs is áram, akkor inkább elmész addig vasalni... :D Teljesen ugyanez. Sütés közben derül ki, hogy jaaaaa, hát nekem nincs is mákdarálóm, mérlegem, tepsim, nem baj, akkor inkább átszaladok a barátokhoz, jaaa, nincsenek is barátok. :D Mikróm sincs, próbáltam a tetőn pattogtatni kukoricát, de nem sikerült. Van róla egy oktatófilm is, hogy hogyan nem lehet kukoricát pattogtatni a tetőn, de meggondoltam magam a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban. Hogy kukorica nincs, túlélem, de barátokat muszáj lesz szerezni. Az az ötletem támadt, hogy mint az amerikai filmekben, sütök valami pitét, és bekopogok mindenhova, hogy én vagyok az új szomszéd. Nem tom, hogy elvernének-e. Ha bárkinek van használható tippje, hogy milyen szöveggel/indokkal lehet barátkozni a mai világban, ne tartsa magában. 

Régi csóróság: szerencsére még mindig van mit enni, egyelőre nyár is van, nem fázom, de tegnap tesónak majdnem mondtam reflexből, hogy ne húzza le a wc-t, mert mindjárt megyek én is. :D Azon kívül beszédes, hogy a hiányos berendezési és használati tárgyaim fele fent van a jófogáson. Adományokat elfogadok. 

Összegzés: nem mondom, hogy krízisállapot alakult ki, de ha tudtok ingyen dolgozó, önkéntes pszichológust, szóljatok, mert Tibi atya nem veszi fel a telefont. :D 

2016. augusztus 15., hétfő

Költözés 2.

Most, hogy megvolt a diplomaosztó is, apa diszkréten közölte, hogy tulajdonképp ingyenélő munkanélküli vagyok, de ő olyan nagyvonalú, hogy pár napig még nem rak ki az utcára. Hozzátette, hogy használjam ki, amíg jóvilág van rám, ezentúl úgy osonjak el a reggeliző asztaltól, hogy 10 centi kolbász a zsebemben, gyűjtögessem a budipapírt, folyékony szappant csapoljam meg, tegyek el mindent, amit látok, mert pár nap és vége a kánaánnak. Anya ezen vagy sír vagy nevet, attól függ, hogy hol tart éppen a "kirepül a gyerek" fantázianévre hallgató érzelmi hullámvasúton.

Anyával ellentétben apa azért örül, hogy végre lesz hely otthon, és már hordja be a nagykabátokat, meg a karácsonyfadíszeket a szobámba. Természetesen anya győzött, és lomtár helyett mamahotelt rendezett be, kb. jobban néz ki, mint eredetileg... (Mint az amerikai filmekben, plüssmaci, minden, mikor csöpögős zenére újra hazatér a gyerek, és könnyes szemmel simogatja az ajtót meg a függönyt.)

Az új lakás gyönyörű, némi problémát azért okoz, hogy a berendezésre nem lett félretéve pénz. Ez mondjuk nem igaz, mert lett, két székre való, de inkább egyet sem vettem, nehogy kimenjen a divatból, mire lesz pénz harmadikra.

Vannak azonban elengedhetetlen kiegészítők, amiknél nem számít a pénz, amik prioritást élveznek a szék és az ágy előtt. Ilyen a hűtő (sör), a darts és a Star Wars-os roló. Oké, a Star Wars-os roló csak azóta kell, mióta megtudtam, hogy létezik.

Közbeékelek egy kis anekdotát: mikor meg lett rendelve a roló, mondta a pasi a rolóboltban apának, hogy "szép és jó ez a Star Wars mintázat, amíg kicsi a gyerek. De majd ha felnő, és viszi haza a csajokat, nem fog tetszeni." Mondta apa, hogy ide nem csajok fognak jönni, hanem pasik,..

Tehát, ami stílust illeti, eklektika-modern realizmus (mindenből a legolcsóbb, és amit a rokonok ajándékoznak).  

Itt vannak a gyönyörűségeim :D 



2016. augusztus 4., csütörtök

Papa Francesco - az isteni irgalom megtestesülése

A költözés viszontagságai második rész sem fog elmaradni, előtte azonban egy fontos és tanulságos történetet szeretnék megosztani veletek.

A múlt héten zajlott Krakkóban az ifjúsági világtalálkozó, ilyen katolikus szeánsz. Régóta szerettem volna már látni Ferenc pápát, követem instán is, meg levelet is írtam neki, amit asszem nem kapott meg, ilyenek. Plusz végül is minden ünnepi misén elénekeljük, hogy tartsa meg Isten a Szentatyát, stb, na mindegy, azé nagy szó ez.

Szerdán volt a szülinapom, Ferenc pápa meg pont szerdán érkezett meg Krakkóba. Micsoda ajándék lehetett volna, ha odafigyelek a csoportmegbeszélésen, és nem kocsmába megyek a pápa ünnepélyes köszöntése helyett! Este élményekkel teli arcok fogadtak, mutogatták a barátok a fotókat, hogy ilyen közel jött, meg integetett nekik, akármi, én meg ezalatt megittam két sört, és még fotó se készült. 

A zarándoklat alatt végig egy nagyon fontos kérdés foglalkoztatott: össze lehet-e egyeztetni a kocsmázást a pápanézéssel. Az üzenet világos, ha utaztam 500 km-t, a pápa ott járt, én meg lemaradtam a sör miatt, tudjuk a választ. 

(Isten már pár hete is próbált üzenni, hogy sürgős életmódváltás javasolt, mikor ismeretlen számról kaptam sms-t, hogy kéne pálinka az illetőnek, van-e eladó, én jutottam az eszébe. Úgy látszik, nem volt elég egy figyelmeztetés...)

Ettől kezdve végig ezt a borzasztó keresztet cipeltem Krakkóban, hogy mindenki mesélheti egész életében, hogy látta a pápát, kivéve a hülyegyereket. Csütörtökön, pénteken, szombaton kergettem, de nem arra jött, amerre tülekedtem. Amúgy is mindegy lett volna 120 centivel a két millió ember közt. És már majdnem úgy nézett ki, hogy az a tanulság, hogy no kocsma, de vasárnap megtörtént a csoda. Irgalmas Istenünk üzenete, lehet inni is, jön a pápa. Hülye vagy lányom, de nem tolok ki veled még jobban, inkább küldöm a pápát, hátha meggyógyulsz - szólt az Úr. Szép tanulság.

Na a lényeg, hogy vasárnap végre pont arra jött a pápa, de túl kicsi voltam, hogy lássam. Gondosan kiválasztottam a legmagasabb és leghelyesebb fiatalembert a tömegből, és mondtam neki angolul, hogy gimmi jór nekk, de már csak itthon jöttem rá, hogy hülyeséget mondtam. Szerencsére ő se tudott angolul, úgyhogy elkezdte csapkodni a nyakát, vakarózott, és kérdezte, hogy sztill der? de mikor látta, hogy mászom már nagyba, rájött, és kb. tűrte. Kiderült, hogy lengyel. Tipp: van egy versike, így szól: "polák, venger dvá brátánki, i do sábli, i do sklánki." Ha ezt elmondod a lengyeleknek, körbecsókolnak, kinyalják a fenekedet, felmászhatsz akárhová. (Bárcsak kölcsönös lenne ez...) És akkor jött Ferenc pápa a pápamobillal, mondjuk elég gyorsan, de nagyon jó élmény volt. Nem csak a karizmája miatt, hanem mert elhozta az isteni irgalom fényét. 

És íme a dokumentáció a hétről. Inkább csak a hangulat miatt csatolom, mert a nagyon komoly operatőri munka miatt semmi se látszik. 



Amen.

2016. július 15., péntek

Költözés 1.

Rezümé: költözöm itthonról, ennek a szívbemarkoló története következik két részben. Az első rész a nosztalgiázásról szól, a második meg arról, hogy ki hogyan kezeli a nehéz élethelyzetet, és kiderül, hogy mik a további tervek a szobámmal. Harmadik meg lehet, hogy lesz, ha marad lóvé netre az új helyen. :D 

Nosztalgia rovat: 

Réges-régen öcskössel aludtam egy szobában. Neki mindig kellett egy kis fény éjjel is, mert félt a nagy, fekete kutyától, aki elviszi a beszari gyerekeket (én világosítottam fel természetesen). Megoldás: klotyóban villany fel, ajtó résnyire kinyit, boldogság. Lett volna, ha én nem találom ki, hogy sajnálatos módon csak és kizárólag koromsötétben és háborítatlan körülmények között tudok elaludni, sehogyan máshogyan ez nem lehetséges. Klotyóban villany le, öcskös ordít, anyáék rohannak. Részletekre nem emlékszem, hogy meddig ment ez így, de pont addig, ameddig mutiék idegrendszere bírta. Egyszer aztán átjöttek, megfogták az ágyamat és azzal a lendülettel átköltöztettek a másik szobába, ahol a varrógép volt. Azóta ez az én kis főhadiszállásom. 

Ennek már idestova 16-17 éve, ez idő alatt töménytelen mennyiségű szirszar halmozódott fel. Halott német katona kettő is volt. 
Már a padláson van minden, sajnálom, hogy nincs mindenről normális fényképes dokumentáció. Hiba volt kihagyni. Néhány képet azért lőttem mobillal, ezeket közzéteszem, a többiről meg marad az írásos emlék.

A nosztalgia érzése már a rámolás kezdeti szakaszában megjelent, mintha ezt már láttam volna... :D 



És akkor szemezgessünk! 

1. Kezdem a kedvencemmel, a 8 éves Dórika levele Jézusnak (alaposan elrejtve a szobában):

"Kedves Jézus! 
Kiss Dóra vagyok, 8 éves Dórinak szólítanak. Szőke a hajam és a testvéremmel és anyáékkal lakok együt.  Kertes h van egy k Egy nagy házban lakunk. Felnőt koromban vagy jéktáncos vagy tudós leszek. Van egy kutyánk Szotyi. Bocsánat ha nem fogatam szót. Ha létezel vidd el ezt a levelet a mennybe."


2. A kézműves medve. Technikás varrás, valósághű arányok. 





3. Szamanta élete, (biztos nem a Dallasból jött... :D) a 11 éves Dórika által írt könyv. Nehéz volt idézeteket választani. 

"Szamanta már 13 éves volt, ezért akkor feküdhetett le, amikor csak akart. Pénteken még fél 10-kor is világított a szobája."
"Szamanta ma reggel nagyon csinosan akart indulni, mert ez nagy nap volt. Felvette a kék bulóverét amire rá volt írva, hogy jég tánc. Ez volt a kedvenc bulóvere."


4. Igazolvány a képzeletbeli sólymomról. Nem kommentálom. 


Mikor elkezdtem a selejtezést, azt gondoltam, hogy mindent kidobok a kukába, amihez évek óta nem nyúltam, mert felesleges őrizgetni. De kinek lett volna szíve kidobni a képzeletbeli sólymának az igazolványait? :D Mekkora élmény lesz 20 év múlva egy-egy zsákot lehozni a padlásról... :)

2016. július 9., szombat

Pánikkal nem illik viccelni

Az idős emberek idegrendszere már nem a régi, ezt én is tudom. De nagymamám mindenkin túltesz. Nem csak a sztenderd "nem lesz elég a 12 kiló pacal 10 főre", és a "vegyél pulóvert, mert 24 fok van kint" problémakört járja körül, az ő fejében sokkal komplexebb pániklavinák indukálódnak. 
Szorgosan jegyzeteltem, azért sok idő nem kellett a gyűjtemény összeállításához. 

Most pedig: JÁTÉK!!! Az alábbi mondatok közül négy elhangzott, egyet kitaláltam. Melyik lehet az? 

  1. Hajtsd be a kertkaput, mert ha véletlen tüsszentesz, lefejeled, elered az orrod vére, és lesz sírás! 
  2. Ne menj biciklivel dolgozni, mert rámész valami ágra, eldőlsz, kiüti valami kő a fogadat, hogy fogsz kinézni!
  3. Ne aludj el a kerti hintán, veszett volt tavaly az Irénke kutyája, jön a légy, belerepül a szádba, kész is a baj! 
  4. Teamécsest ne tegyünk a kinti asztalra, hátra fújja a szél a tüzet a góréhoz, egykettőre kigyullad az egész falu! 
  5. Le kell szerelni a falról azt a kardot, mert csak 3 süllyesztett fejű hornyos csavar tartja, ha azok kilazulnak, vagy elszakad a madzag, az leesik, biztos beleáll valaki fejébe! 

Nyugodt napot mindennek! :D 

2016. július 6., szerda

Sziasztok!

Gondoltam, beköszönök! :D

Úgy tűnhet, nem voltam valami aktív mostanság, persze ez csak a látszat, valójában rendszeresen olvastam a blogom, csak nem írtam. Ezen kívül a piszkozatok közt vannak bőven befejezetlen bejegyzések, amik az államvizsgázás viszontagságairól szólnak, és nagyjából mindnek az első két mondata van meg, utána valószínűleg bealudtam. Valahogyan mindegyik a Kénköves Pokol címet kapta... Az az elméletem, hogy Odalenn államvizsgára kell tanulni. Minden nap 50 oldal magolás, Belzebub este kikérdezi, akinek nem megy, cigarettacsikkeket éget el a hónalján. 

A 36 napig tartó pokoli állapot, az adrenalindömping eredményeként például sokat javult a személyi higiéniám, mert egyszerűen a tömérdek információ mellé nem fért be, hogy egyszer már fürödtem/mostam fogat este, ezért elmentem még egyszer. Megjelent kedvenc visszatérő rémálmom (többször) is, hogy körbeteszem magam a sorba rendezett tételeimmel, így nem merek egész éjjel megmozdulni, hogy nehogy összekeveredjenek, ezért reggelre beállt a hátam. 

Aztán szól egy közzé nem tett bejegyzés az államvizsga utáni állapotokról is, de talán mindenkinek jobb, ha erről a júniusról többet inkább nem beszélünk.

Remélem, a július normálisabb lesz. 





2016. május 26., csütörtök

Vizsgaidőszak - ahogy a család látja

Ha ügyes, aranyos, okos voltál alsó tagozatban, esetleg megnyerted a szavalóversenyt, vagy kijutottál az országos aszfaltrajzversenyre, az annyiból kellemetlen, hogy a szűkebb-tágabb környezeted egyetemista korodban is azt hiszi, hogy az országos aszfaltrajzverseny különdíjasa tutira mindent kiráz a kisujjából. 

Világ legbosszantóbb dolga, mikor tudod, hogy nem tudsz semmit, mert lósz@rt nem tanultál, de a rokonok/barátok: "Jajj dehogynem tudod te azt, úgyis ötös lesz, olyan ügyes vagy!". NEM. vagy "Mit neked az államvizsga! Olyan okos lány vagy!" NEM! :(

Van erre egy pici, aranyos sztori, ami elég érzékletes.

Tavaly nyáron az volt, hogy elszámoltam* magam egy szigorlattal kapcsolatban, de erről lehet, hogy írtam is. Hát annyira elszámoltam, hogy megbuktam. Két nappal később jöttek az izgatott nagyszülők érdeklődni a tanulmányaim felől.

- Dórikám, drága csillagom, hogy sikerült a témazáró? 
- Megbuktam, mama.
- Jajj! Mindig ilyen kishitű vagy, dehogy buktál meg! (??? :D)
- De, mama, egyes lett. 
Mama sértődötten hadonászik: 
- Uuugyan már, ezt csak te érzed így! Dehogy lett egyes... Ó, a Szilvike, az is ilyen volt. Az is mindig ötöst kapott, szorgalmas, okos kislányok. Na, szóval hogy sikerült a témazáró? 
- Akkor ötöst lett. 
- Istenem, tudtam én, megmondtam... Úgy tudtam! Tanulsz keményen, látszik. Olyan eszed meg kitartásod van hozzá! Meg tehetséged! Nem kell szerénykedni, gratulálok, gyere puszi, minden. 

Ok. :D


*(Elszámoltam = nem tanultam.)

2016. május 20., péntek

Akhilleusz alkotott

Kisnyulakat akartunk. Szerencsés  helyzet, mert volt két nagy: Boróka és Vilmos. Nem volt más hátra, mint romantikus randit szervezni nekik egy azon ketrecben, hátha megvan a kölcsönös szimpátia, a bizsergés meg a plusz, és akkor vacsi után jöhet, aminek jönnie kell. Here vízzel, tiszta idő, optimális hőmérséklet, mégsem történt semmi. Jó, hát előfordul a srácokkal... Stresszhelyzet, első randi, Boróka meg télleg egy vörös démon, nem hibáztattam, na. Én még arra is gondoltam, hogy talán érzi, hogy kiment a fejéből a vér, de annyira össze van zavarodva, hogy nem tudja, mi merre, hány méter. Egy határozott mozdulattal megfogtam, rátettem Boróka hátára, hogy célba irányítsam kicsit, de a kapálózáson meg a visításon kívül semmi... Csalódottságom csak akkor múlt, mikor kiderült, hogy Vilmos valójában Vilhelmina. Hát nőnek elég maszkulin...

Pasit kell szerezni, legalább nekik legyen egy jó éjszakájuk. Felhívtuk Gucit, hogy van-e neki egy bizonyítottan hím példánya, mert kéne a kisnyúl, meg itt láthatóan heterók a csajok. 

De van ám, az Akhilleusz! 
Kérdeztük, hogy biztos pasi-e mert manapság nem lehet tudni, itt is volt egy kis félreértés...
Hogy mi van? Ne sértsük már meg, az Akhilleusz az egy szexgép! Végigd*gta a baromfiudvart, kemény, mint a vídia, csalódni biztos nem fogunk. Egész éjjel bírja, kettővel is, hárommal is, itt annyi nyúl lesz, hogy elég lesz etetni. Mert az Akhilleusz nem ilyen kis buzigyerek, ő durván odarakja magát, a tyúkok azóta is emlegetik.
Jól van Guci, hozzad! :D 

Megérkezett az Akhilleusz. Nem mondom, tényleg izmos, szőrös, jóképű srác! Jó lesz. Javasoltam, hogy ne nézzük az akciót, milyen már nézőközönség előtt, még zavarba jönnek. Természetesen Guci Akhilleusz nevében is kikérte magának, még hogy zavarba hozni...

Legnagyobb meglepetésünkre Vilhelminával semmi... Najó, talán mégis zavarba jött, menjünk messzebb! Semmi...
- Hallod-e, Guci! Én úgy látom, hogy annyira mégsem kemény ez a te Akhilleuszod! 
- Hát mert beb*sszátok egy ilyen szakállas nő mellé... Még az étvágyam is elmegy, komolyan... Szóltatok volna, hogy itassam le! Ilyen ronda nőt! Kinek van gusztusa, hát ne nézzük már hülyének az Akhilleuszt! 

Át lett téve végül a hős Akhilleusz B
orókához, ott kétségtelenül működött a kémia. Nem hiába, a vörösök az esetei, utólag ezt is megtudtuk Gucitól. 

Vilhelminával meg elbeszélgettem. Oké, tudom, én is hajlamos vagyok elhagyni magam, de a férfi részlegnek valamelyest igaza volt. Kapja össze magát, mert tulajdonképpen nekünk is tennünk kell a sikerért! 

2016. május 16., hétfő

25.

Az egész úgy kezdődött, hogy 25 évvel ezelőtt anya és apa vizsgaidőszakban összeházasodtak. Oké, többé nem hánytorgatom fel, de azért mégis kitolás. 25 év az 25 év, még az embernek sokszor magával is nehéz, nemhogy mással. 

Irántuk érzett szeretetünk és hálánk jeléül meglepi bulival készültünk. Ők elmentek három napra romantikázni, így tudott titokban maradni a szervezkedés.

Ami a jó hír, és Istennek legyen hála érte: ilyet legközelebb csak 25 év múlva!

Röviden összefoglalom a szervezés viszontagságait. 

Időpont lefixálva, vasárnap 5 óra, vendégsereg meghívva. Péntek délután már volt egy kisebb összetűzésem Tomikával azzal kapcsolatban, hogy mikor kell elkezdeni a készülődést, már pénteken-e vagy elég csak vasárnap délben. 

Őt hamar elérte az a fajta férfibetegség, hogy "minek takarítani, oda úgyse néz be senki" és "ki nem szarja le a kaját, ha van pia" valamint "akinek nem tetszik, elmehet". Sajnálatos módon, ezzel éppen egy időben rajtam idejekorán az a női betegség jött ki, hogy "jajjIstenem, NEM LESZ ELÉG A HÚS!!!" továbbá "édes Jézus segíts meg, ha szégyenben maradnánk a szekrény mögötti pókhálók miatt".

A két fertőző kór találkozása négy órán belül azt eredményezte, hogy "ottrohaggyon meg az egész ahol van" és különféle jókívánságokkal láttuk el egymást, hogy kire gyúljon rá a pince meg ilyenek. 

Időnként egy-egy percre csillapodtak a kedélyek, és belátta a kis tökös, hogy azért nem árt rendesen felkészülni a bulira, én pedig beláttam, hogy talán kimeszelni tényleg felesleges volna. Persze ezek csak ilyen nagyon rövid tévelygések voltak, egyébként masszívan ragaszkodott mindenki az igazsághoz.

Nálam az i-re az tette fel a pontot, mikor átküldtem a szomszédba padokért, ő pedig négy óra múlva, részegen tért haza padok nélkül, nála pedig valszeg az volt az utolsó csepp, mikor kitaláltam, hogy majd mi ne együnk, hogy biztos elég legyen az a három tonna hús. 

Az nemzetközi helyzet tovább fokozódott, mikor kiborult egy 10.000 forint értékű sültes tál a padlóla le (most már bevallhatom, mert elfogyott, és csak én tudtam, hogy miből nem kell venni. :D) Kifogyott a benzin, nagybátyám "ő intézi az italokat" jelszóval összesen két zsugor sört vett, nem készült el a torta, és még sorolhatnám...

És végül - szokásomtól eltérően - egy pár szetimentális sor a szüleimnek: 

Ahogy a Gestalt pszichológia tanítja, az egész több, mint a részek összessége. Ez igaz a házasságukra is, és igaz erre a kis bulira is. Ha nem így lenne, a kirándulásból hazaérve nem várta volna őket több, mint egy ütött-kopott pince karácsonyfaégőkkel, két rekesz sör, pár (csak picit homokos) rántotthús, és 24 fő - abból két lökött gyerek. De nem így volt. :)




2016. május 12., csütörtök

Helló Budapest

Elnézést a késésért!

Meg szerettem volna írni, hogy mi volt az ízléses-igényes-színvonalas falumajálison, de sajna kifutottam az időből, úgyhogy már nem annyira vicces, még kevésbé aktuális.

Annyit azért muszáj elmondanom, hogy a beígért tűzoltóautónak el kellett mennie, beállt helyette egy kombájn. A többi programot most nem részletezném.



Most azonban nem ez a lényeg. hanem hogy itt a búcsú ideje. 
Búcsút veszek szeretett egyetemi éveimtől, és elhagyom a várost, ahol élek. 

Nehéz mit mondani, főleg hogy konstans részeg vagyok, mivel minden estére be van szervezve valaki egy "utolsó koccintásra". Nyugi anya, csak viccelek. 

Az itt töltött idő legnagyobb tanulsága: mindenkinek kötelezővé tennék három év kollégiumot, de inkább többet, mielőtt saját életbe kezd. Addig házasodni se lehetne. A nőknek csak nőkkel lehetne együtt lakni, a férfiaknak csak férfiakkal, biztosíthatok mindenkit, hogy felüdülés lenne aztán a vegyülés. A szobában legalább négy ember, de minél több, annál jobb! Úgy válogatnám össze a lakótársakat, hogy biztos legyen köztük egy későn fekvő, későn kelő és egy korán fekvő, korán kelő, meg egy, aki mindig két órával korábbra húz órát, mint ahogy kelni szeretne, és 10 percenként szól a szundija hajnalban. Minden szobába elhelyeznék egy fapinát és egy ledért, egy bölcsészt és egy mérnököt, egy ateistát és egy jehovát, egy parasztot és egy panelpatkányt, no meg egyet, akinek mindig melege van, és a párját, aki mindig fázik. Ja, meg persze lehetne még köztük egy ELTE-s, egy BME-s, és egy corvinusos. :D Kihagytam a lényeget: mindenképp legyen egy, aki semmilyen körülmények közt nem tud és/vagy nem hajlandó takarítani. 

Azonnali hatállyal törvénybe iktatnám!


/igaz történet alapján/

2016. április 14., csütörtök

Életmódváltás - kiút az 50-es pasi szindrómából

Amikor az embernek problémái vannak, általában a legnagyobb probléma, hogy nem tudja, hogy problémái vannak. Gondoljunk csak az alkoholizmusra vagy az anorexiára, stb...
Én is így jártam, még szerencse, hogy néhány kedves barátom felhívta a figyelmem. Még mindig nem látom az ügyet teljesen tisztán, de sejtem, hogy valami változás fog kelleni ide.

Amiről most szó lesz, az az 50-es pasi szindróma. Félelmetes, hogy mennyire alattomosan támadott meg. Most terápiás jelleggel, valamint mindenki okulása érdekében megosztom a nyilvánosság előtt minden küzdelmemet a betegséggel. 

Nem tudom, hogy mikor kezdődött, igazából öt éve kizárólag egy kockás férfigatyában vagyok hajlandó otthon lenni, ami ráadásul megjelenik a facebook-profilképeim közt is, ezt már régóta nehezményezik a lakótársaim. Igazából ez a kép sokat elárul:




A tünetek azonban folyamatosan súlyosbodtak. Először is egy nagy adag csilisbabot úgy tudok enni négy napig  - reggelire és vacsorára -, hogy nem puffadok tőle. Ennek más gyanúsnak kellett volna lennie. Egy nap átlagosan nyolc percre foglalom el a fürdőt, világfájdalmam van, ha szarakodik a net, és nem tudok este BL-t nézni. Aztán az alkoholproblémákról ne is beszéljünk... Minap lakótársam meg lett bízva, hogyha nem dolgozok ki este hatig két államvizsga tételt, akkor elveheti a söröcskéimet a hűtőből. Így aztán kénytelen voltam meginni mindet délután. De ez még mind hagyján! Odáig fajultak a dolgok - és valamiért végképp nem tűnt fel - hogy övtáskát rendeltem a netről, mert az majd milyen kényelmes lesz!!!

Ekkor avatkoztak közbe a lakótársaim.

Mi a teendő?
Elmagyarázták, hogy először is a gatyát valami női pizsire kéne cserélni. Bazi digitális óra, ótvar hátizsák kuka, csilisbab helyett saláta magvakkal. Sör helyett narancslé meg víz, de legalábbis koktélok - ha már ragaszkodom az alkoholtartalomhoz. Hasitasi nyista, az már 20 éve is ciki volt még a piacon is. Nincs több trágárkodás a blogon, helyette mutassam meg a nemlétező rúzskollekciómat.

Sajna még van pár adag csilisbab meg sör a hűtőben, úgyhogy jövőhéttől tudom csak elkezdeni. :/

2016. április 13., szerda

És főőalkudta!

Édesanyám két új trükköt talált ki arra vonatkozólag, hogy hogyan találjuk meg a megfelelő lakást - elérhető áron. 

A kopasztott tyúk próba. 

A megtekintett lakás egy lift nélküli 5. emeleten volt, felérve anya első gondolata: "hogy hozom én ide fel a tyúkot". Gondterhelt sóhajából úgy vettem ki, hogy a "sehogy" nem opció. A következő lakást biztos egy fazék tyúkkal nézzük, ki lehet-e vele nyitni normálisan az ajtót, mennyi idő alatt szellőzik ki a tetemszag, kifullad-e a paraszt mire felér vele. Megfontolandó.  


A felalkudás.

A második trükk nekem soha nem jutott volna eszembe, ez pedig nem más, mint a felalkudás. Teljes mértékben meghökkenti és összezavarja a tulajt, aki kínjában maga kezdi el lealkudni az árat. A menete a következő: a lakásnézés végére érve az összegekre terelődik a szó, mikor is a tulaj azt mondja, 11 millió az irányár, abból lehet alkudni. Itt várni kell kb. 2 percet, majd ajánlatot kell tenni, mondjuk 11,2 milliót. 
Hatásszünet. Meglepett arckifejezés, zavart nézelődés a tulaj részéről, szinte lehet hallani a belső gondolatait, hogy "HOL A TRÜKK". 
Aztán kurtán-furcsán megszólal, hogy igen, ő egy olyan 10,8-ra gondolt... Hatásszünet. És még mindig: "DE HOL A TRÜKK???" :D Vajon észrevette, hogy már magával alkudozza lefelé a lakást? :D
És anyukám erre spontán ráérzett! Remélem, örököltem ezt az üzleti vénát. 



2016. április 9., szombat

Pedagógiai mustra 5. rész - nevelési tanácsadó

Kínos 1. 

Egy felszólalással, sőt felszólítással kezdeném.

Kedves (matek)tanárok! 

Lécci ne adjatok annyi (matek)házit a gyerekeknek, mert ott ülünk egy órán át a nevelési tanácsadóban, és ahelyett, hogy a fejlesztést csinálnánk, matekházit csinálunk, mert anyuka könyörög az ajtóban, hogy csináljuk meg, mert mire hazaérnek 6-kor az úszásról már nem tud matekozni, mert kifolyt az agya a medencébe a gyereknek bele. 
És ott ülünk, és egy órán keresztül fejszámolunk, és mire a lap végére érünk, akkor már 5 percet várok, hogy megmondja, hogy mennyi 3+4 és ismételgetem, hogy "naaaaa, háárom meg néégy az mennyi?" már én sem tudok neki segíteni, mert ciki elővenni az ujjaimat. És ilyenkor mindig az az alaptalan gyanúm támad, hogy kár volt ezért diplomát szerezni, és egy ötödikes jobb képességű több pénzt keres hasonló munkakörben óránként. 

Köszönettel és tisztelettel:
Kiss Dóra


Kínos 2. 

Azért akkor is tud kínos lenni, ha épp nem matekházit csinálunk. A minap két 17 éves srác jött hozzám fejlesztésre, egyszerre. Most találkoztunk először, és már bemutatkozásnál közölte az egyik, hogy ez a helyzet nagyon kanos khm kínos.
Ott ültünk hárman, matekfüzet elő, akkor a másik is mondta, hogy ez már most neki is kellemetlen, ő hazamegy. Dóri néninek még kellemetlenebb volt, mert meglátta azt a tizenegyedikes feladatgyűjteményt, amihez már gimiben is hülye volt, mikor heti öt matekórája volt.  
De Ildikó néni tudta fokozni a helyzetet!!! Így szólt: "ha most így lihegtek, mi lesz később, mikor jön a jó idő, és Dóri néni is csinosban lesz." Na, f@sz@.
Dóri néni nem akarta mondani, hogy ő most csinosban van és ennél csinosabban nem lesz, a srácok meg bokáig pirultak...
Alig várom a jövőheti találkozást...


Kínos 3. 

Most, hogy közszereplő lettem, megismernek a trolin. Kolompár Violetta anyukájával, nagymamájával, három húgával, nagynénjével és nagybácsikájával utazott a trolin, mikor felkiáltott, hogy "dika, ott va' a nénje a diliházbú, csóóókolom!" Mire az édesanyja: "ákkó viseekedj bászki, mert visszá lesző minősítve." :D


2016. április 6., szerda

Beauty bloggerínák

Mindenképp akartam írni bejegyzést, mert többen szóltak, hogy a blog pang.
Először is a korreláció negatív: minél inkább pang a blog, én annál inkább nem, és fordítva. Tehát bizonyos szempontból jót jelent, ha pang (van életem).

Az életem pedig a következőkből áll: napom egyharmadában nevelési tanácsadóban vagyok, ahol épp csak nevelési tanácsot nem ad senki, de találó amúgy a neve. A következő harmadban másik nagyon kiművelt szobatársammal, Kittivel szórakoztató videókat nézünk youtube-on.

Aki nem ismerné, ezeknek a videóknak az a lényege, hogy lányok bemutatják a internetten, hogy:

  • miket vásároltak onlájn Kínából
  • hogy kell trópusi/karácsonyi/vadító sminket csinálni 
  • miket hozott a postás
  • mi van a táskájukban
  • hol tartják a sminkcuccaikat 
Nekünk ezekre az információkra valójában nincs szükségünk, mert egyrészt nincs pénzünk, nem akarunk trópusi sminket csinálni, nekünk is hoz a postás, tipp nélkül tudjuk mit rakjunk a táskába és van szatyor a sminknek. Azért mégis van egy ilyen kabaré hangulata,

Gatyabemutató
Ebből a videóból megtudjuk, hogy ki van vágva a gomblyuk is, úgyhogy tényleg van/volt vele munka. DURVA!

AZ ÁLMOM VALÓRA VÁLIK!!!
Ebből a videóból kiderül, hogy milyen, amikor az életed ingerszegény.  Rájöttem, hogy az a baj velem, hogy mindig túl nagyokat álmodom.

Szájfény házilag
KÉSZÍTSÉTEK EL TI IS A SAJÁT SZÁJFÉNYETEKET!!! Én a vazelint máshova szoktam, de mindegy. :D

Najó, mennem kell nevelési tanácsot adni.







2016. március 30., szerda

Guci a gyógyszertárban

Csak hátulról láttam, hogy fehérben könyököl egy pasi a gyógyszertár pultjánál, na, mondom ez vagy valami doki lesz, vagy a Guci besegít Tibinek a meszelésben.

- Ej f****, b***meg, 1200 ez a kis pattintott szar? RUUU-TAAS-COORR-BIN... Ottrohaggyonmeg.

Guci lesz az.

A pulton már halomban áll a gyógyszer.

- Helló, Gucikám, ez mind? Nem mondták, hogy a te bajodra nincs gyógyszer?
- Mamának viszem a vacsorát. 
- 5772 forint lesz - így a gyógyszerészcsajszi. 
- Tyűűűűűű azannyát! Ideadod négyötért? - simul Guci csábossan a pulthoz, aztán rágólufit fúj, lányka asse tudja, hova nézzen.
- Tessék? - kérdi zavartan.
- 5000 csak neked, babám. Ez az utolsó ajánlat. 

Jajjj, hát ez itt nem így megy - pironkodik a kislány -, itt őneki el kell számolni, meg a főnöke meg a izé. 

- Úristen csak SZOPATLAK! :D 

Gyógyszerészünk tettetett megkönnyebbüléssel számolja visszafelé a lóvét tízezresből. Guci markába nyom egy marék aprót:

- 6000.
- EZ BIZTOS NEM 6000! ... MEGINT CSAK SZOPATLAK! :D

Guci el, többi gyógyszerész elő.



2016. március 14., hétfő

Ízlés dolga

A bejegyzés fejléceként ezt az gyönyörűséges bokrétát választottam, ezzel köszöntök minden kedves látogatót:



Mostanában az ezer dolog mellé adódott még egy, ami nem más, mint a lakásnézegetés. A témával kapcsolatban sajnos teljesen vakon vagyok, így gyakorlatilag el lehet adni nekem egy istállót, mint rusztikus faházat költséghatékony szellőzőberendezéssel, laminált sárpadlóval. Természetesen az én kőműves és szobafestő-mázoló haverjaim, Guci és Tibi segítenek. Ők aztán egy kocogtatásból megmondják, hogy ilyen zsalu, olyan panel, ilyen szigetelés, amolyan tégla. És persze, hogy melyik miért nagyon szar...

Lényeg a lényeg, hogy a hirdetéseket böngészve súlyos, nagymértékű, visszafordíthatatlan ízlésficamot diagnosztizáltam a magyar lakosság igen magas hányadán. 

Mielőtt bemutatnám a gyöngyszemeket, elöljáróban csak annyit mondanék, hogy a fehér festék is annyiba kerül, mint a lila, és nem kötelező megvenni a falra szerelhető kerti törpét sem. Akinek füle van, hallja meg. 

Lássuk a top 5 kedvenc megoldásom!

5. 


Egy jól eltalált falszín sokat dob a szoba megjelenésén.


4. 


Kifinomult, elegáns, csak egy baj van vele: drága lesz az átalakítás, ha Újpest-drukker veszi meg.


3. 


Ezt a modern stílusú, visszafogott szobát a csillár feletti egyedi, műfüves megoldás teszi még otthonosabbá. 


2. 


A művirágoknak köszönhetően ebben a szobában mindig tavasz van! Az asztalon elhelyezett oroszlán és kócsag szobrocskák is a természetet idézik. 


1. 


Ebben a szobában tróntermi hangulatot idéz az antik asztalka, a fölötte lévő kristálycsillárt ábrázoló falmatrica, a kristálycsillár valamint a trón. Ezt a fenséges, ékes hatást négyszínű fallal, csillárról lógó piros szőrmeszívekkel és tigrismintás ágytakaróval törték meg. 


+1


Ebbe a vécébe lépve, akár a Sziklatemplomba csöppentünk volna. Bal oldalt cseppkőutánzatot láthatunk. 

2016. március 5., szombat

Pedagógiai mustra 3. rész - Down-adaptáció

Rövid leszek, és tömör. Oxána (Down-szindrómás kislány) két hete beteg, és rám bízták, hogy a tananyagot egyszerűsítsem le neki, dolgozzak ki feladatlapokat, és küldjem el az anyukának, hogy otthon megcsinálják. 

Két és fél órámba telt, mire a vizek körforgását Oxána-kompatibilissé tettem, kísérlettel, szótagolva, ilyen fazékkal:

meg minden. 


Elküldtem anyukának.

Reggel jön Oxána nagy boldogan, hogy köszöni szépen, megkapta a tejbegrízreceptet, kitöltötték, füzetbe beragasztotta. 
Muti.
Füzetben tényleg vannak foszlányok a feladatlapból.

- Miért van szétszakadva? Hol a feladat másik fele? Meg a másik két oldal?
- Hátőő... Rexi megette.
- Na ne kamuzzál.
- Najó, én. (vigyor)

Megérte.

2016. február 22., hétfő

Pedagógiai mustra 2. rész - dicsőség

Nyílt nap volt ma az iskolában, jöttek a leendő elsősök szülei, hogy megnézzék az órákat. 
A buli kezdete előtt be lett idomítva minden gyerek, hogy kussol, ül, nyugszik, csinálja a feladatát, müzlit meg tallért kap délután, aki bír a vérével. Akivel meg ordítani kell, az nem jön az állatkertbe. Tanítónéni olyan eszközrendszert hozott, mint még soha, ki volt találva minden, mert hát ugye a biznisz az biznisz (alapítványi suli). 

Kirát, a súlyos tanulási és magatartási problémákkal küzdő kislányt kissé elkülönítették a hátsó padok egyikébe, velem. Amúgy is egy külön embert igényelne, de ezen a kitüntetett alkalmon nem mert kockáztatni a vezetőség. Annyit és nem többet bíztak rám, hogy minden rendben legyen. Hát az menni szokott. Ja, nem. Megbeszéltük, hogy ugye nem lesz hiszti, akar menni az állatkertbe, satöbbi. 

A terem végében alig fértek a szülők egymástól. Megkezdődött a tanóra, a tanárnéni épp hogy cigánykereket nem hányt, volt ott kísérlet, kisfilm, csoportmunka, drámajáték, vetélkedő meg minden, amit legálisan gyerekkel lehet csinálni. A szülők meg csak ámultak és bámultak. Aztán egy másolós feladat következett, amibe szokatlanul elmélyedtek a gyerekek, mindenkinek jót tett a lelkifröccs. Kira azonban nem mozdult. Rászóltam, ő pedig a nagy, kerek szemeivel rám nézett, és így törte meg a csendet:

- Nem baszki. 

Íííííííííí ettől mentsen meg mindenkit a Jóisten. Nem is kellett hátra pillantanom, éreztem, hogy az összes szülői szem rám szegeződik, és várják a módszertani megoldásdömpinget. Judit néni könyörületesen nem akarta elásni a "tekintélyem" egy azonnali közbeavatkozással, így várakozó álláspontba helyezkedett. 

Hát én elsőre egy ilyen Böjte atyás megoldást gondoltam ki: 

- Biztosan rosszul hallottam, amit mondtál, de nem számít, Csak az számít, hogy büszkék lehessünk rád! 
- Azt mondtam, hogy NEM, BA...
- JÓÓÓÓÓÓÓÓÓ, semmi baj, állj neki gyorsan. 
- Nem állok, mert ez egy nyomoronc feladat. 

Eközben már módszertanilag azt sutyorogtam a fülébe, hogy szünetben adok neki egy ötszázast, meg anyukájától kapni fog egy pónilovat, és egész éjjel tévézhet meg gépezhet két napig otthon, ha most csendben marad és csinálja a feladatát.
Mire ő kevéssé diszkréten, hogy neki nem kell ötszázas meg ló, ő akkor is leszarja már ezt az egészet. 

Kivert a víz, tulajdonképp ezt hívják szakmai leégésnek.

Judit néni lassan de magabiztosan  közeledett a padunkhoz, na majd ő megmutatja:

- Kira, kérlek, vedd elő a tolltartód!
- NEM! (ezaaaazzz, ügyes kislány! :D)
- Nincs, olyan, hogy nem, kértem tőled valamit!

Ezzel Kira kirántotta a tolltartót és ledobta a földre. 

Így büszkén mesélhetem a történetet: igaz, hogy megalázott egy 10 éves, de a Judit nénit még jobban. 

Taps. 

2016. február 19., péntek

A jó gyógypedagógus

Mikor megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, és kiderül, hogy gyógypedagógiával, gyakorlatilag háromféle reakció szokott érkezni. 

Az első halmazba tartoznak, akik tudják, hogy mit csinál a gyógypedagógus. Ők általában azt szokták mondani, hogy 1. "én nem tudnék fogyatékosokkal foglalkozni, mert sajnálom őket", 2. "az most jó szakma, mert annyi a beteg gyerek". 

A második típus, aki teljesen meg van győződve róla, hogy tudja, mit csinál a gyógytornász, és mondja, hogy hiányszakma, neki is van egy gyógytornász ismerőse, és tök sok kliense van mindig. 

A harmadik csoportnak fingja nincs, hogy mi az, de hogy mondjon valami okosat, megjegyzi, hogy de jó lehet apámnak, mert biztos jól tudok akkor masszírozni.

Na, de most az utóbbi időben újabb érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam. Azt látom, hogy a körülöttem lévő ember egy része azt gondolja, hogy engem a normálisnál kicsit komolyabb érzelmi szálak fűznek a fogyatékos személyekhez. Ez a következő esetek miatt fogalmazódott meg bennem: 

1. Ivett, a rég nem látott barátnőm átjött dumcsizni, és az volt a második kérdése, hogy "és mi van a fogyatékosokkal?" Mert hát ő csak a kedvemben akart járni. (???) 

2. Egy kedves barátom megismerkedett egy lánnyal, majd azzal próbálta reklámozni nekem, hogy biztos szimpatikus lesz, mert van egy autista testvére. (????)

3. Guci tekergette a facebookot, elindított egy videót, majd szólt, hogy ez nekem való, mert van benne egy kutya meg egy értelmi fogyatékos kislány. (?????)


NEM VAGYOK BETEG. :D Megértéseteket köszönöm. 



2016. február 13., szombat

Pedagógiai mustra 1. rész - mert biztos lesz még

Ki ne szeretné a gyerekeket, meg a cuki beszólásaikat?

3. osztályban fogok most kicsit tanítani. De ez nem olyan 3. osztály, mint a többi. 
Válogatott 25 gyerek jár ide:

- 3 autista
- 1 állandóan éneklős
- 1 diabétesz
- 3 hiperaktív
- 4 beilleszkedési, tanulási, magatartási probléma
- 1 Down-szindróma
- 1 hallássérült
- 1 mozgássérült
- 5 kiemelten tehetséges

és a többiek "átlagosak". 

Őszintén be kell vallanom, hogy először kicsit ijedve néztem végig a társaságon, aztán másodszor is és harmadszor is, és tulajdonképpen még mindig nem vagyok teljesen nyugodt. :D 

Ha még nem volt anekdota a névmemóriámról, majd lesz. Elég most annyi, hogy gyakorlatilag nincs. A hab a tortán, hogy a mai gyerekeket nem Katinak meg Zolinak hívják, hanem Absának, Karádnak, Gemmának és Tíciának. 

Oxána (Down-szindrólmás kislány) neve sehogy sem jutott eszembe, pedig nagyon rá akartam szólni, hogy ne verje szét mappával a padtársa fejét, ha lehetséges. 

- Hogy hívnak? - kérdeztem. 
- Dórinak, hát még a saját nevedet se tudod?

Oké, az már nyilvánvaló, hogy a középsúlyos értelmi fogyatékos kislány teljesen hülyének néz, de talán  a többieknél még van esélyem. :D


Ezen a képen az látszik, hogy Oxána épp vérrel rajzol a falra, amikor mindössze annyi volt a feladatom, hogy vigyázzak rá kb. 20 percre. Nagy gyakorlottan elő akartam kapni a módszertani puttonyból a jolly jokert, de a kislány megelőzött:

- Moszt szomolú a szíved, mert véllel matkát lajszoltam a falla, utye?


2016. február 5., péntek

Gasztroblog

Most, hogy a szakdolgozatot hamarosan le kell adni, itt volt már az ideje a kolbásztöltésnek. 
A kolbásztöltő brigádból néhányan sajnos hamar elfáradtak, vagy egyéb, közerkölcsi okokból nem szerepelhettek a felvételen, de ők is kiváló szakemberei, továbbörökítői az évszázados nemzeti gasztrokultúránknak:


És ne feledjétek: "én mindenféleképpen, bármilyen témához hozzá tudok szóni!"

2016. január 18., hétfő

Így szerezz sok követőt Instagramon!

Úgy gondoltam, sok fiatalt érdekelhet egy olyan poszt, amiben megosztom a tapasztalataimat arról, hogy hogyan lehet sok követőt szerezni Instagramon. Nem is szaporítom a szót, ideért a divathullám, lássunk néhány tippet arra vonatokozóan, hogy milyen képeket érdemes feltölteni:


1. Avokádós szendvics.

Minden rendes Insta oldalon van legalább egy avokádós/padlizsánkrémes szendvics, ugyanis ez elég reform és egzotikus. Ezzel hathatsz az érzékekre, tuti mindenkinek össze fog futni a nyál a szájában a képed láttán. 
Bónusz tipp: ha elég közelről fotózod, nem tud rendesen fókuszálni a kamerád, így még ménsztrímebb lehetsz. 
Ajánlott hestegek: #yolo #swag #thuglife #avokadosszendvics #avocado #sandwich #eat




2. Láb.

Szintén az alapok közé tartozik. Akinek nincs lába Instán, annak nincs lába. A láb nem csak szexi, de titokzatos is. Azt mutatja, hogy nem vagy túlzottan exhibicionista ahhoz, hogy a fejed is add hozzá, mégis megmutatsz magadból valamit. De azt is jelentheti, hogy csúnya vagy. 
Bónusz tipp: még egyedibb lehetsz, ha nincs rajtad cipő, és fekszel valamin, vagy épp a kádban fürdesz. Az nagyon egyedi. 
Ajánlott hestegek: #yolo #swag #thuglife #boring #leg #leggs #sexy #sexyleggs




3. Szelfi kiskutyával/kiscicával/gyerekkel

Itt az alkalom, hogy megmutasd, mennyire cuki vagy! Aki szereti az állatokat vagy a gyerekeket, az rossz ember nem lehet! Mindenki láthatja, hogy az életed nem az Instán éled, van kiről gondoskodnod.
Bónusz tipp: próbálj minél természetesebb lenni, és a környezeted se legyen beállított, mesterkélt! 
Ajánlott hestegek: #yolo #swag #thuglife #boring #cute #cuki #sexy #baby #cat #dog 




4. Életbölcsességek 

Ezzel nem csak a szépségedet, de az eszedet is megcsillogtathatod! Tudja meg ország-világ, hogy te igenis egy művelt, művészetet értő, érző, értelmes lény vagy! Nem mindig a mókáról és a kacagásról szól az élet, igenis vannak pillanatok, amikor meg kell állnunk, és el kell gondolkodnunk, hogy merre tovább. 
Bónusz tipp: Coelho, Oravecz Nóra annyit adott már a világnak, idézz tőlük bátran! 
Ajánlott hestegek: #hurt #tears #mylife #ilovemylife #instahun #instamania 




5. Szerkesztett szelfi

Ne keseredj el, ha nem sikerülnek jól a szelfik. Ezer program van, aminek segítségével felturbózhatod kicsit a külsőd. Ne aggódj, az interneten mindenki hazudik. 
Bónusz tipp: minél rosszabbul sikerül a szelfi, annál több effekt, filter, kontraszt, fényerő kell rá. 
Ajánlott hestegek: #yolo #swag #thuglife #me #eyes #itsme #boring #mylife #nice #girl #blueeyes #nofilter




2016. január 16., szombat

Fülöp, a doktorandusz

Mesélnék egy kicsit Fülöpről is, aki egy kedves barátom, de nem a kőműves gárdából, hanem egy másik univerzumból. Doktorandusz, diplomákkal meg minden. Tudjátok, vannak azok az emberek, akik tulajdonképp zsenik, de az élethez, hááát.... Guci a kőműves diplomájával alázná, ha tudnának egymásról. 

Fülöpnek lenni különös élmény lehet. Ül egész nap a Tanszéken, két gép van előtte, valamit nagyon csinál, szoftvert fejleszt (?) aztán 09:03-kor lemegy kávéért, aztán megint csinálja. Aztán lemegy a nap, de nem veszi észre, hanem úgy kell neki szólni, hogy "Fülöp, sötét van", aztán 10 perc múlva feláll és felkapcsolja a villanyt. 
Fülöpnek mindegy, hogy hány nő nyüzsög körülötte a Tanszéken, pletykázhatnak, poénkodhatnak, füle botját sem mozdítja, mert ő másba szerelmes. És én azt is tudom, hogy mibe, a tudományba, a technológiába, szűkebb értelemben a kisebbik gépébe, amelyik fehér. 

Ha Fülöpöt feladvánnyal tesztelgetnéd, és azt mondanád, hogy egymáshoz van rögzítve három homokóra, az egyik három, a másik négy, a harmadik öt perc alatt pereg le, hogyan mérsz le ezzel a szerkezettel egy percet, azt felelné, hogy "függőlegesen kilőném az egészet 294,3 méterperszekundummal, és mire a kezembe visszaesik, az egy perc. És nem nevetne hozzá, mert komolyan gondolná. 

Egyszer egy konferencia után fényképezkedtünk néhányan (köztünk volt ő is), ekkor azt találtam mondani, hogy "nem jó ez a beállás, mert nem lesz szimmetrikus a kép". Szerintem ekkor lelt bennem barátra. Ettől kezdve aztán volt olyan nap, amikor kettő vagy három mondatot is váltottunk, és volt egyszer egy olyan nap is, amikor nem is kérdeztem semmit, teljesen magától hozzám szólt. 

A következő eset úgy történt, ahogy ide én most leírom.
Bent pakolásztam a szobában, ahol Fülöp is dolgozik, csináltam a dolgomat. A dolgom a szekrény tetején van, ahová fel kell valahogy mászni, ott meg válogatni, pakolgatni a borítékokat, ABC-rendbe, ilyesmik, miközben az egyik kezem minden izmával görcsösen kapaszkodik a szekrény szélébe - tehát ilyen csicskamunka.
Másfél éve csinálom ezt heti négy órában, gyakran kapok feladatot a nagyfőnöktől, Fülöptől, bárkitől, a lényeg, hogy a szekrény tetején legyen, és köze legyen a borítékokhoz. 

Megjött Fülöp.

- Szia.
- Szia.

Negyedóra csend, mindenki végzi a dolgát, válogatom a borítékokat, majd legnagyobb meglepetésemre egyszer csak odafordul hozzám, és ilyet szól a 140-es IQ-jával: 

- Takarítasz? 

Hogy a brácsába jutott eszébe ekkora baromság? :O Érthetetlen. És itt el is vágtam a beszélgetésünk fonalát azzal, hogy "nem". Erre már ő se tudott mit mondani.

Bele is izzadtunk mindketten a beszélgetésbe, kinyitottam hát az ablakot. Az ám, hogy elszaladt az idő, rohannom kellett órára, mindent úgy hagytam, ahogy volt. 

Három óra múlva, mikor visszatértem, látom ám, hogy az ablak még mindig tárva-nyitva, Fülöp a gépek előtt ül - kabátban. 
Te jóságos ég... Összeszorult a szívem, hogy ennyi ésszel hogy lehet valaki ennyire életszerűtlen. 

- Fülööööp, hát miért nem csuktad be az ablakot???
.
.
.
- Azt hittem, direkt van nyitva.  

Várom már a percet, amikor doktorrá avatják. :D 

2016. január 12., kedd

Ismétlés a tudás...

Kedves barátnőm, Ivett szokta mondogatni, hogy "meghúztak, de azért átmentem".
:D

Kivel ne fordult volna elő, hogy újra és újra meg akarták hallgatni ugyanazon a vizsgán. Az idő előrehaladtával a tudásunk egyre mélyül, és minden vizsgával egyre és egyre közelebb kerülünk a sikerhez. 

Nézzünk néhány gyakorlati tippet a folyamat felgyorsítása és a mielőbbi sikeres vizsga érdekében:

Az egyik irodalomban olvasható, hogy a jó teljesítmény kulcsa az önellenőrzés és önmegfigyelés, aminek értelmében az személy kognitív és metakognitív képességei segítségével saját teljesítményét, eredményét áttekint, összeveti a célokat és az eredményeket, ezek alapján áthelyezi a tanulási folyamat hangsúlyait. (Meltzer, 2010).  

Az irodalom szerint tehát a sikeres (második) vizsga kulcsa, hogy keressük meg a sikertelenség okát és küszöböljük ki azt. 

Egy kisebb kutatást végeztem a témával kapcsolatban.

Elméleti háttér: 
2015 június, a többi gyerek már kint játszik, meleg van mint az állat, és komplex kettő vizsgára kell készülni. A négy előzőleg teljesített vizsga miatt az agy frontális területein léziók alakultak ki, így: 


Aztán jön a vizsga, majd jön a levél, "Tisztelt hallgató, tájékoztatjuk, hogy a gyogyin a 'NBTA-712-Komplex vizsga 2.' tárgyhoz tartozó Ötfokozatú eredménye Elégtelen. Módosító: a rémálmom."

De mi lehet ennek az oka?

Hipotéziseim: 

  • azért nem sikerült a vizsga, mert nem készültem fel normálisan
  • azért nem sikerült a vizsga, mert nem feküdtem le a tanárral
  • azért nem sikerült a vizsga, mert elfelejtettem elmenni
  • azért nem sikerült a vizsga, mert tanulás helyett ABC-rendbe tettem a fűszereket, és megszámoltam a hajszámaimat
  • azért nem sikerült a vizsga, mert az Atipikus Viselkedés és Kogníció Gyógypedagógiai Intézet munkatársai azt gondolták, hogy a különböző vastagságú cetliket (amiken a különböző hosszúságú tételcímek vannak) jó ötlet azonos vastagságú kartonra ragasztani


Hipotézisek vizsgálata, eredmények, javaslatok: 


A hipotéziseimet alaposan megvizsgáltam, és arra az eredményre jutottam, hogy egyedül az utolsó hipotézis igazolódott be. Meglátásom szerint nem jó ötlet a különböző hosszúságú tételcímeket azonos vastagságú kartonra ragasztani. 
Ezek alapján arra a döntésre jutottam, hogy a sikeres vizsga kulcsa, hogy minden tételt meg kell tanulni. 

Kérdésekre szívesen válaszolok,

professzor, doktor Kiss Dóra PhD, egyetemi adjunktus

2016. január 11., hétfő

Ha már nagyon kivagy...

Újabb jó tanáccsal érkezem a vizsgaidőszakra.
És egyúttal kifejezem labilis idegállapotomat is.

Ha már nagyon kivagy...

...képzeld a vizsgát a villamos helyébe.


2015. december 19., szombat

A Pokol és a Mennyország egyszerre

Döntöttem, Star Wars nyert, vizsga vesztett.

Azt tudni kell, hogy szájtátva néztem végig, akár egy kisgyerek. De azért jöjjenek a kritikai észrevételeim.

Spoilermentes verzió: a Pokol és a Mennyország egyszerre, de semmiképp nem középszerű annak, aki lézerkardozott már alufóliás ággal.

Spoileres verzió: a történet picit mintha már lett volna, csak most más szereplőkkel. Tulajdonképpen egész sokáig egy droidot üldöznek a gonoszok a sivatagban, mert fontos infót tárol. Nem tom, honnan jutott eszükbe ez a kreatív ötlet. (Ne aggódjon senki, droid meglepő módon a leendő jedinkhez kerül.) Aztán megismerkedünk a másik főszereplőnkkel, a "kiábrándult" rohamosztagossal, akinek nincs miért tovább küzdenie. Kérdem én, hogy került a rohamosztagba egy LÁNY???
Ezután a jedinő, akiről semmit nem tudunk, és a rohamosztagos lány együtt viháncolnak, futkorásznak kézen fogva, akár a Bambiban. Itt kicsit hiányoltam a táncos dalbetétet. Eközben a sötét oldal természetesen építi a harmadik Halálcsillagot, és természetesen ezt is úgy lehet felrobbantani, hogy betalálnak egy lukba a lázadók. (Spoiler a spoilerben: betalálnak.) Hát igen. A főgonosz, Kylo, mikor leveszi a satykáját, kiderül, hogy egy fuvolaművész kisfiú. Épp ott van az erőlködő jedi lány, és mikor egymásra néznek, az az ember első gondolata, hogy "csók is lesz, babáim?" Mondjuk előtte sem féltünk tőle igazán, mert picsog párszor, hogy ő annyira sajna nem is gonosz, de igyekszik azér! Emellett a túlzásba vitt humor sem segít igazán, hogy komolyan vegyük a drámai jeleneteket. Nem csak a droidok meg a wookiee humorizál, hanem mindenki, aki él és mozog a filmben. 

Összességében: nagyon jó lett a film azok számára, akik nem számítottak nagy dolgokra, csak nosztalgiázni vágytak kicsit. Leírhatatlan érzés újra látni a 30 éves hősöket, kár, hogy a sztori önmagában nem állja meg a helyét. Sok a homályos, kidolgozatlan elem, ami már zavaró, és hiányérzetet kelt. 
Akkor is megnéztem volna a következő részt, ha van egy rendes sztori, tudom, hogy ki kicsoda + az utolsó jelenet. Azért sokkal jobban is el lehetett volna rontani. 

Az erő legyen veletek!

2015. december 9., szerda

Ez történt eddig...

Először is, egy nyílt levéllel kezdeném J.J. Abrams-nek:

Kedves J.J. Abrams!

Köszönjük a csodás előzeteseket, mindenki nagyon ráizgult az új Star Wars-ra!
De ember... Vizsgaidőszak közepére tenni a premiert? Hogy történhetett ez meg? :(
Másfél hónapja megvan a jegy, háromszor végignéztem elejétől az összes részt, és két hete próbálom úgy szervezni, hogy másnap ne három, hanem csak kettő vizsgám legyen. Kösszépen...

Üdv.: Dóri-Wan Kenobi

Egyébként meg:


Kicsit közelebbről:


Tehát - hacsak nem a szobrok segge felől nézzük az ünnepi feliratot -, návíK tynoscáraK ttodlÁ Zugló Önkormányzata. Viszont kívánjuk!