2017. március 8., szerda

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt

Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda indulatokat gerjeszt. Délután a SPAR-ban egy kellemes vitának voltam fültanúja, ami két idegen közt zajlott le a nők egyenjogúságáról. 
Egy szimpatikus úriember a jácintok fölött magában - de azért kellő hangerővel - azon mérgelődött, hogy csesszék meg a nők napjukat, mikor már kb. férfivé avanzsálták magukat a nagy emancipációs törekvésükkel. Ő se kap sört férfinapon. Meghallotta ezt egy emancipált hölgy, és felháborodva harsogta, hogy ő megérdemli a virágot is, meg a szavazójogot is, meg a tiszteletet is, meg még nem tom mit.  

Távol álljon tőlem, hogy igazságot tegyek a nemek közti harcban, tulajdonképpen örülök, hogy vannak még nemek. 

Mindenesetre felzaklatott az eset, azzal a cikkel együtt, amit ma olvastam a feminizmusról - biztos nőnap alkalmából osztották meg.

Mindkét nem részéről érzékelhető egy súlyos probléma, mégpedig ami után minden Loreal reklám végén kiver a víz, "mert megérdemlem". Szerintem meg nem érdemled meg, örüljél, hogy luk van a se fenekeden. 

Senkinek nem jár semmi olyan alapon, hogy ő kemény munkával kimászott az anyja szülőcsatornájából, és megtisztel minket azzal, hogy él. Persze ha valaki kellően a magáévá tette ezt a téveszmét, joggal háborodik fel, ha nincs sör, nincs virág, nincs jog, nincs nőnap, mert azt ő megérdemelte volna. Az ilyen embert mondjuk megajándékozni is nehéz, belegondolni is rossz, hogy a fent említett megérdemlem-nőpajtás akkora hálát érezhet a szívében egy nőnapi virág láttán, mint amekkorát a szavazati joga miatt érez. Ugyanez vonatkozik a nekem-jár-a-sör-meg-a-pihenés-pasikra is. Nem is kell ezt magyarázni, mennyivel boldogabb az, aki hálás tud lenni egy ép végtagjáért vagy egy pohár vízért, mint aki szerint neki jár a kocsi, munka, lakás, klíma, buli, napfény, haverok. 

Másrészt, manapság a legtöbb dolog elmosódott: nézőpont kérdése, szubjektív, de hogy én nő vagyok vagy férfi, az nem nézőpont kérdése, látom, ha lenézek. Ennél fogva bizonyos ösztönök teremtettek belénk: ha férfi vagy, jó esetben védelmeznéd a nődet meg a kölködet, és elkap az ideg, ha valaki piszkálja őket, ezért vagy nagyobb, erősebb meg büdösebb. Ha nő vagy, jó esetben szívesen gondoskodsz a családodról, meghitt otthont teremtenél, de nem annyira a verekedés a te asztalod, ezért vagy kisebb, törékenyebb, meg illatosabb. Én értem, hogy a 21. száradra mindenki kicsit hermafrodita lett, a férfiak is páváskodnak, a nők is melóznak, de nehogymár az legyen a hülye, aki kevéssé hasonlít egy hímnősre.

Azt írja a cikk mély rosszallással, hogy egy felmérés szerint a háztartási munkák nagy részét még mindig a nők végzik. :D Főleg ezek a szerencsétlen magyar nők! Ráadásul a magyar nők keveset háborognak emiatt --> alacsony szinten emancipáltak, ami baj. Hát hagyja már meg nekem a világ, hogy ne legyek hülye azért, mert szívesen kimosom a szaros gatyáját annak a férfinak, akit elviekben szeretek is, meg tisztelek is. 

A cikk szerint az is baj még, hogy sokan természetesnek tekintik, hogy a nő gyereket nevel, és elvégzi a házimunkát. Pedig ez egyáltalán nem természetes, ellenben béke-Nobel-díjnak, és boldoggá avatásnak kéne járni érte.

Összegezve: lányok, tessék örülni a virágnak, meg a szavazati jognak, fiúk, nem visszaélni a nemi szereppel, és akkor boldogság lesz. 

2017. február 21., kedd

Interkulturális

Én a külfölddel úgy vagyok, hogy szép-szép, de mit kezdjek vele. Nyelveken beszélni nem tudok, pénzem kirándulgatni nincs, munkám van 15 perc sétára is. Külföldi pasik nem érdekelnek, energiám ilyenre nincs, hogy majd magyarázgassam, hogy mér van kátyú, mér nem jön a vonat, mér lehet késsel disznót vágni, mér nem adnak számlát, mér töltöm le a filmet, mér kell minden nap fürödni. Végiggondolom, már elfáradok benne.

Nulla a motivációm, de kell az a fránya nyelvvizsga, úgyhogy regisztráltam egy ilyen idegenekkel beszélgetős oldalra. Pontosabban tesa, mert nekem tényleg nulla a motivációm, hogy angolul egy mondatot is leírjak. Végül összeszedtem magam, írtam hát olaszoknak, hogy Ciao, I have my name Dóri and learn me italiano plise. Az akciónak ez a része egyelőre sikertelen. 

Levelezni kezdtem azonban egy ausztál sráccal. Na, ennek már több értelme van, először is, nem kapok ínhüvelygyulladást a sok pötyögéstől, meg az angol tudásomra sincs túlzottan nagy szükség, mert nagyjából annyit beszélünk, hogy "good morning:)" "good night:D". 
Néha még leírja, hogy megeteti a kengurut, erre meg ugye vissza kell vágni valami nagyon hungarikummal, szóval én meg addig kirakom a rubikkockát, aztán heló. Továbbá múlt csütörtökön is megfeledkezett a 10 órás időeltolódásról, és megkérdezte reggel, hogy hogy telt a csütörtököm, mondom, az még itt nem volt. :D Aszongya, szar lesz, volt valami front a levegőben. Na, ez még kellett mára... Azóta minden reggel megnézem a jelentését, hogy érdemes-e felkelni, tiszta delphoi jósda, akárcsak a meterológia mostanában. De állítólag most már tényleg jön a jó idő. 


2017. február 10., péntek

Lakótársat keresek

Bizonyos események rádöbbentettek, hogy eljött a változás ideje. 

Egyrészt kéne egy autó, meg jó lenne továbbtanulni, de nem gyűlik a lóvé, hiába dolgozom. Pedig nem veszek semmi "extrát" - értsd pl. ruha, asztal, szék, ilyesmik. :D Múlt héten 27.000 forintot, azaz a fizetésem egynegyedét költöttem el olyan semmikre, amik kellenek az élethez: budipapír, villanykörte, öblítő, elem, satöbbi. Megvetted, hazahotad, leteszed/beteszed/becsavarod a régi helyére, és se a holmijaid térfogata nem nőtt, se életminőségileg nem javultál, de már megint csóró vagy.

Másrészt van ez a hátproblémám, és próbáltam, de nem tom egyedül felragasztani a tapaszaimat. És annyira ciki, hogy minden második reggel félpucéran indítom a napot a munkahelyen, hogy aki éppen ráér, ragasszon már fel lécci, köszi, bocsi. És ezeken a reggeleken mindig végighallgatom, hogy mennyé má el a reumára. Ugyanez a kategória a betegség, mikor úgy nézek ki, hogy már a halál se akar elvinni, a konyháig alig bírok elmenni, de le kell szaladni a -20 fokba szopogatótablettáér, különben megdöglök.

És egy extra érv: ferde lett a kép a falon. 

Összegzem a felvezetést: úgy döntöttem, lakótársat keresek. 

A lakás amúgy kajak szép, világos, tök újszerű állapotban van. Kecskemét belvárosának a szélén található, főtér 10 perc séta. Egyelőre egyszobás, de hipp-hopp másfél lesz belőle, amint gipszkartont ragadok. Egyéni fűtés, telefon, internet, mosógép, tűzhely, szenteltvíz, Star Wars roló, jófej lakótárs adott. 
Castingot emailben egyeztetett időpontban tartok. Érdeklődni továbbra is: hekker.5d@gmail.com

De hogy feleslegesen ne törd magad, előnyt jelentenek az alábbiak:

Kis igény, nagy lóvé. 
Ha fiú vagy, és jól nézel ki. 
Ha nem gond felmászni a negyedikre a zsurog ásványvízzel.
Ha este 10 után csöndben vagy, nem muszáj aludni, csukott szemmel fekhetsz az ágyadban, és 6-kor nem morogsz, ha ébrednek a dolgozó emberek. 
Nincs mikró.
Ha télen jól tűröd a hideget, nyáron a meleget.
Ha van széked meg asztalod. 
Ha szereted a sört, bort, pálinkát, de nem az enyémet. 
Ha bírod a tigristapasz szagát, és nem okoz gondot néha felmatricázni a hátam. 
Ha szereted a zenei különlegességeket és a Belgát, mer itt néha szól ez-az. 
Ha hajlandó vagy a rendezett környezet és a higiénia érdekében lépéseket tenni.

Szép napot mindenkinek! 

2017. február 7., kedd

Nyelvtanulás otthon

Volt már szó a nyelvérzékem teljes hiányáról, de most újra reflektorfénybe kerül. Tanulmányaim ugyanis lassanként elérkeznek arra a pontra, hogy szükségem lesz még egy nyelvvizsgára.

Először is nyelvet kell választani. Ugyan négy évig tanultam olaszt a gimiben, tudok 10-ig számolni, köszönni, meg hogy "non lavoro piú in farmacia" (nem dolgozom többé gyógyszertárban?), de ha nincs a szövegben számolás, köszönés vagy gyógyszertár, nem ismerem fel, hogy olasz (!).

Azoknak szeretnék segíteni ezzel a bejegyzéssel, akiknek se pénze, se kedve, se könyve, se érzéke a nyelvtanuláshoz.

1. ELHATÁROZÁS. Felküldtem apát a padlásra, hogy keressen olaszkönyvet, szótárt, vagy akármit. Lejött, hogy nincs, de talált oroszt, az jó lesz-e. Jó. NEM!!! Kössed az ebet a karóhoz, legyél kitartó a döntésedben! 

2. KÉNYSZER. Nagy példaképem Cortez a felfedező, aki felgyújtotta maga után a hajóit, hogy addig nincs visszaút, amíg nincs felderítve az új terület. Én is előszeretettel alkalmaztam a módszert vizsgaidőszakban. Kizártam magam a kertbe, addig nincs pisi, kaki, ivás, alvás, fész, amíg nincs megtanulva a tétel. A módszer nyelvtanulásra adaptált változata: állítsd a kiválasztott nyelvre a telefonodat meg a facebookodat. 


Részemről lehúzták a redőnyt, postai úton elértek. :D 

3. SZÓRAKOZÁS. Egy kis interkulturális kikapcsolódás (vigyázat, van benne egy megtévesztő sor): 


2017. január 27., péntek

Az ideális pasi

Romantikus témához érkeztünk: milyen az ideális pasi.

Egy személyes élmény kapcsán szedtem össze azokat a pontokat, amik számomra az ideális pasit jellemzik: 

1. Eljön a randira. 

Ugyanitt eladó egy jegy Belga koncertre, január 28. Kecskemét, érdeklődni lehet: hekker.5d@gmail.com 

Nem tudom már, milyen indíttatásból vettem kettőt. :D 

Pacsi

2017. január 19., csütörtök

Egy barátság története

Van egy barátom, Dóri, a pszichológus. Az igazság az, hogy azért vagyunk barátok, (azon kívül, hogy meg tudom jegyezni a nevét, és ingyen jár a terápia), mert volna okunk utálni egymást, és mégsem utáljuk. 

Dórival Pesten ismerkedtünk meg a koliban. Az első beszélgetésünk során kiderült, hogy mindketten Kecskemétről (és környékéről) származunk, mi több, egy gimibe jártunk! Én akkor egy bizonyos félreértés okán tévesen azt gondoltam, hogy ő egy ilyen gésaalkat, és nem üdvözöltem kellő barátsággal közös gyökereink hírét. Ennek következtében ő azt gondolta, hogy én meg egy ilyen seggfejalkat vagyok. 

A kellő alapozás után következtek az együttélés viszontagságai. Sem a hőháztartásunkat, sem a bioritmusunkat nem sikerült két év alatt összehangolni, így egész komoly pszichológiai tanulmányt lehetett volna írni az ablak, a fény és a zajok körüli játszmáinkból. 

A szarkazmusban azonban egymásra találtunk. Elindult a poénpingpong, minden felütött és lecsapott labda után termelődött a zoxitocin meg a szerotonin, és már azon ment a licit, hogy ki tudja cizelláltabban a másik tudtára adni, hogy hogyan csessze meg az ablakját. Nem tagadhatjuk azoknak az éveknek a személyiségfejlesztő hatását. 

S hogy miért írom ezt le? 
Álmomban felhívott. Azt mondta, hogy többé nem találkozhatunk, mert anyukája nem engedi, hogy velem játsszon. 

Biztos nyomja a szívemet, hogy múltkor egy erdőben, a hidegben, kicsit eltévedve a vaddisznók emberi szervezetre gyakorolt negatív hatásáról beszéltem neki. Dóri meleg, szerető környezetben nőtt fel, nincs hozzászokva a fizikai és lelki terrorhoz, őt nem picsázták el szamócázás közben a fiúk a szomszédból, nem kergette a testvére vaslapáttal, mert nincs neki. Nem tudta kellő rugalmassággal fogadni, hogy meghalhatunk. 

Aztán a tegnapi hokimeccs. 

Visszalátogattunk a kedvenc volt giminkbe korizni. Már indulni készültünk, mikor találkoztunk két sráccal, akik azt javasolták, hogy hokizzunk egyet. Én már ekkor sejtettem, hogy jönni fog a mentőautó. Baljóslatom személyiségem két alappillérén nyugodott, mégpedig hogy nagyon szerencsétlen mozgáskultúrával áldott meg a Jóisten, és nagyon bátor vagyok. Nem szívesen, csak hogy mindenki megérthesse a következőkben történteket: 




Így adtak tehát ütőt a kezembe. Kecses mozdulatokkal kapáltuk a jeget, korongot ritkán értünk. 
És Kiss a kapu felé tart, micsoda korongot kap, közelharc alakul ki Kováccsal, erős a védelem! Még egy csel, Kiss rálövi éééés reccs. :D  
Nem emlékszünk, hogy történt, nekem a bal lábam zsibbad, és az állkapcsom fáj, Dóri kevés sikerrel alapozóval próbálta szintbe hozni a diónyi púpot a homlokán. Mondtam, hogy mondja a munkahelyén a gyerekeknek, hogy unikornissá fog változni. Anyukájának meg találjon ki valamit. :D 

Viszont az este tanulsága: két lány, két óra alatt, két hokiütővel három pasit tud felszedni. És a mentősöket még bele se számoltam, nekik szerencsére nem kellett jönniük. 

A pankrátorok.


2017. január 12., csütörtök

Hányas lesz a vizsgád kalkulátor

Íme, ezzel töltöttem a tegnap délelőttömet.
Azért így, mert túl nagy, és ügyelni kell a blog csodálatos dizájnjára.

2017. január 11., szerda

Szabin voltam

Távollétem okát meg tudom magyarázni. 

Novemberben egy újításon dolgoztam, hogy feldobjam a blogot, de nem lett valami eredményes. Szentek életét feldolgozó videoblog volt a korszakalkotó ötletem, a piaci rés, a Nobel-díj várományos terv. De sajna nem jött össze, mert mindig elcsúsztam, későn tudtam volna libát szerezni, lemerült a kamera, stb... Az aktualitás lett volna a lényeg. Legalább megpróbáltam. 

Decemberben a lakás dekorálásával voltam elfoglalva, hogy meghitt, karácsonyi hangulatot teremtsek, impozáns lett.


Januárban jégen jártam. 

Najó, nem, simán csak nem írtam. De ezzel a bejegyzéssel nagyjából össze is foglaltam az elmúlt két hónap eseményeit. :D 

Hamarosan jelentkezem. 

2016. október 26., szerda

Katasztrófaturizmus a 4. emeleten UPDATE - avagy új barátot szereztem, Savanyújóskát

A pánikhelyzet fokozódott, kénytelen voltam szerelőt hívni. Előtte azért átcsöngettem a nénihez egyeztetni, ami tulajdonképp nem lényeges esemény a történet szempontjából, azonban kicsit közelebbről megismerhetjük az öregasszonyt. 

- Ki az? 
- Dóri vagyok a szomszédból. 
- Jól van drágám, egy pillanat, és nyitom!

Nem nyitja. Eltelik egy perc, kettő, három, négy, öt, hallom, hogy matat, de semmi. 
Csöngetek újra, néni kiszól: 

- Ki az? 
Az anyám kabátját, ennek a fele se tréfa! :D 
- Dóri vagyok a szomszédból. 

A könnyed előjáték után még egy pillantást vetettem a csontszáraz fürdőszobára, megbeszéltük, mikor jön a szakember. 
Szakember se tudott többet mondani annál, minthogy nagy az Isten állatkertje.

- Néni is szeretne felmászni a létrára, megbizonyosodni, hogy száraz? 
- Én már voltam fent!!!
- És tessék mondani, nedves lett a keze, mikor a falat tapogatta? 
- Nem mondhatni. 
- Nem tetszik gondolni, hogy esetleg nem is beázásról lehet szó? 
- NEM!!!

Ok. 

Néni azóta is feljár. Hol a függönyválasztásban kér segítséget, hol pedig ellenőrzi, hogy jól vagyok-e (mert szerinte rossz környéken dolgozom). Ami a legszebb az egészben, hogyha nem talál itthon, átcsenget a szomszédokhoz, nem tudják-e véletlenül hol vagyok, mert Ő ÁZIK, ÉN PEDIG NEM VAGYOK HAJLANDÓ FOGLALKOZNI EZZEL A TÉMÁVAL! 

Egy közös azért mindig van a látogatásaiban, az pedig a panaszkodás. 

Leírom a problémakört, hátha valakinek ismerős. Volt szerencsém ugyanis Néni személyében megismerni a világ legszerencsétlenebb hölgyét. Szegényt minden nap megveri a Jóisten.
Ugye azt már tudjuk, hogy ázik a lakása. Ez már önmagában elég szar, de itt halmozódó tragédiáról beszélünk. A varrónő elszabta a függönyét, fáj a dereka, esik az eső, túl meleg van, túl korán nyugszik a nap, túl későn kel, túl sokáig piros a lámpa, túl sokáig zöld a lámpa, és amúgy is, mindenki vele akar kib*szni, mindig, állandóan, egész nap, mindenhol. 

A legszebb azonban az, amikor Néni partnert talál a hülyeséghez. Ilyenkor létrejön a szopáslicit. Majdnem olyan, mint Mindent Is Tudó Guci és Nagyotmondó Tibi dialógusa, csak itt a lényeg, hogy kinek szarabb. Savanyújóskákról tudni kell, hogy alig várják, hogy valakivel találkozzanak, az meg megkérdezze, hogy hogy vannak. 

- Hogy van Terike? 
- Nem akarok panaszkodni, de nem jól. Bent vagyok napi 10 órát, hazamegyek, nincs időm semmire, se pénzem, Feri megmondta, hogy elmegy, nem bírja tovább, ráadásul gerincsérvem is van.
- Nem mondja!?!?!?
- De, tényleg, úgy fáj, hogy nem lehet más, én mondom! 
- Jaaa, hát csak úgy kitalálja magának. Én már hajolni se tudok.
- Mit hajolni, én már járni se tudok! 
- De ide is gyalog jött! Bezzeg én már taxival kell járjak. 
- Nagyon rossz, megdöglök, elpusztulok, sírok minden reggel meg este. 
- Én is sírok, de én egész éjjel is, annyira rossz! De hagyján, tudja, mi a legszörnyűbb? Hogyha ezzel a háttal vissza kell mennem a raktárba! Csak 4 embernek kell meghalnia, hogy ez bekövetkezzen, úgyhogy közel a vég! 
stb...

Ilyenkor nem elég csak bólogatni, borzasztóan kell sajnálni a sorscsapások miatt, valahogy így: "Járásából ítélve el is van már az törve az a gerinc." :(

Néni szomorúan, ámde teljes lelki békével szokott elkullogni, tudniillik Savanyújóskák szeretnek kínlódni.  

2016. szeptember 22., csütörtök

Katasztrófaturizmus a 4. emeleten

Nos. Eddig azon gondolkoztam, hogy kéne a szomszédokkal összehaverkodni. 
Most kettesével jönnek hozzám látogatóba, az élet ezt is megoldotta. 

Ha azt gondoljátok, hogy szar van a palacsintában, jól gondoljátok, nem azért jönnek, mert ennyire jófej vagyok. :D 

Valamelyik nap épp számolgattam, hogy melyiket volna érdemes inkább befizetni, a gázt vagy a villanyt, mikor csöngettek. Egy kicsike néni állt az ajtóban, és roppant ideges volt. Azzal kezdte a mondandóját, - hogy tudjam, hol a helyem a hierarchiában -, hogy ő már volt már itt, csak én akkor nem voltam itthon! Aztán a lényegre tért, hogy alattam lakik, nagyon ideges, mert folyik a plafonról patakokban a víz, lukas a fürdőszobám! Na, ennek a fele sem tréfa - gondoltam. Másnap direkt lassan mentem a munkahelyre, nehogy megizzadjak, mert annál rosszabb lesz fürdés nélkül kibírni a hetet. Aztán úgy gondolkodtam, hogy csak át kéne nézni a kicsi nénihez, hogy mennyi időm van szerelőre spórolni, míg rá nem omlik a vakolat.

Átmentem hát hozzá, mutatja a plafont, semmi eltérés. Kérdezem, hogy hol kell nézni, ő meg sápítozva kalimpál, hogy ahol az a nagy folt, ahol mállik a tapéta, reped a csempe, penészedik a fal! Pusztuljak el, semmit nem láttam. Persze mondtam a kicsi néninek, hogy ez annyira rosszul néz ki, hogy azonnali megoldást kíván! Lelkendezett, hogy hát ezt magyarázza ő is!

Na, itthon akképpen gondolkodtam, hogy kicsi néninek csak a tudatállapotát kell megváltoztatni a szivárgással kapcsolatban, arra pedig tökéletes lesz egy szerelő ruhába öltözött haver, aki szépen felméri a terepet nála, majd feljön hozzám, kalapál párat, aztán visszamegy a nénihez, és megnyugtatja, hogy megtalálta a szivárgás okát, és most már úgy megvan szerelve minden, hogy többet ilyen sorscsapás biztos, hogy nem eshetik meg vele. 

Igen ám, de másnap csöngött a telefon, és először hívott a Csütörtök Jancsi, aztán a Pöszmet Gabi végül meg a Kövér Jocó, hogy ázik a garázs, ázik a fürdő, csöpög mindenhonnan a rengeteg víz, és hallották a kicsi nénitől, hogy mindez az én fürdőszobámból indul. Akutyamindenit! Így indult be nálam a katasztrófaturizmus, sorra jöttek fel a vendégek megnézni a fürdőszobámat. Többen érezték, hogy kellemetlen, hogy bent tobzódnak a fürdőmben, ami persze száraz, mint a sivatag, és segítő bölcselkedésbe kezdtek, hogy ezt biztos a kondenzátor injektorjának a kivezetőcsöve, vagy esetleg még a befolyócső nyomásszabályzó zsanérjának az elvetemedése okozhatja. 


Mindenesetre megkínáltam mindenkit finom süteménnyel, amit véletlen bogaras lisztből sütöttem (elszaporodott a zsizsik). 

A komment szekcióban várom a tippeket forintban kifejezve, hogy szerintetek mennyit tettem félre csőtörés esetére. 

Folytatás talán.

2016. szeptember 13., kedd

Megtaláltam az igazit!

Sok év keresés után végre megtaláltam életem szerelmét, Danit. 185 centi magas, izmos testalkatú, szeret sportolni is. Mérnök informatikus, mégis érzékeny és figyelmes. Határozott, céltudatos és következetes, mindig nyugodt, az a fajta, akihez jó hazamenni. Biztos nagyon helyes is, kár, hogy nem láthatom a képét, mert nem vagyok platina előfizető. :D 

Viccet félretéve hamarosan jelentkezem friss információkkal, csak most kissé el vagyok havazva. Addig is egy perces néma csenddel emlékezzünk azokra a fiatal gyógypedagógusokra, akik 17-nek néznek ki, 13-nak érzik magukat, és szülőkkel kell konzultálniuk minden nap. Szép hetet mindenkinek! 

VIGYÁZAT, MAGÁNVÉLEMÉNY!!! nőnapi elmélkedés

Ha érzékeny vagy mások magánvéleményére, kérlek, hagyd el ezt az oldalt Hihetetlen, hogy egy ilyen kreált ünnep, mint a nőnap, micsoda ...